Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

1. füzet - V. Varga Jenő: Csáposkutakkal, medergalériákkal és mederkutakkal szerzett újabb tapasztalatok

Csáposkutak, medergalériák és mederkutak 91 A kotrási árok nagyobbra sikerült a tervezettnél, amiért az előkészített szűrőkavics mennyisége kevésnek bizonyult és ebből múló zavar támadt. Az árok fenekét az első rostált kavicsréteg elterítése után hajó vontatta boronával elegyengették. A csövek vonalba igazítását elősegítendő minden 8.0 m-es csődarabot 2—2 talpfára erősítettek. A kötéseket búvár végezte két félből álló csőbilinccsel. A 40—120, illetve 20—40 és 2-—20 mm szemnagyságú rostált kavicsrétegek után, a természetes kavicshordalék elterítése következett. Ezután külön teregetéssel kellett a felületet a mederhez hozzáalakítani. Erre a műveletre kétszer került sor, mert az 1954. évi nagy árvíz a röviddel előtte behelyezett, még laza fekvésű kavicsot elmosta. A felület kialakítása nem sikerült teljesen és a kisebb mélyedésekbe a későbbiek folyamán iszap ülepedett. A partra merőleges szívócső munkagödrét kisebb kotró termelte ki. A szívócsövet peremes kötéssel, gumitömítéssel illesztették. A galéria tisztítószivattyúzása kb. egy hónapig tartott. Végleges üzemeltetése szivornyával történik. A szívócsövön levő 500 mm-es tolózár 5 fordulatnak megfelelő nyitásánál a galéria 18 000 in

3/nap teljesítménnyel dolgozott. Mivel a müvet csak a fogyasztási csúcsok fedezésére használták, üzemeltetésében hosszabb szüneteket tartottak. 16. ábra. Л medergaléria metszete a leszívott talajvízszín feltüntetésével Abb. Vi. Schnitt durch die Flußbettgalerie mit dem gesenkten Grundwasserspiegel Ujabb bekapcsolásnál a vízadóképesség csökkenését észlelték. Amikor leterhelt mezőgazdasági fogasolóval fellazították a fenék felületét, a vízhozam újra megnőtt, de a vízben biológiai szennyeződés volt észlelhető. Amikor a galéria vízhozama újra csökkent és csak állandó légtelenítéssel lehetett kb. 5000 m

3/nap teljesítménnyel működtetni, két alkalommal részletes vizsgálatot végeztek. A vizsgálatok megállapították, hogy a szívócsőbe a talaj süllyedése miatt kinyílt kötéseknél levegő került. Ezért valamennyi kötést feltárták, a csavarokat újra meghúzták és a kötést betontömbbe foglalták, amelyet bevakoltak és simítottak. Mivel a javítás után vízhozamnövekedést nem észleltek, hajóról 0,60 m mélységig lazító fúrásokat végeztek. Ennek hatására a vízmennyiség növekedett, a minőség azonban jelentősen romlott. Emiatt további tisztító szivattyúzásra volt szükség. A szűrőcső kötéseinek kiásásánál megfigyelték, hogy a parton levő csáposilletve aknakút által okozott leszívás a talajban igen nagy, ezért a 15. ábrán feltüntetett helyeken kémcsöveket helyeztek el. Noha a galéria nem volt üzemben, a 10. ábrán látható talajvízállásokat mérték, vagyis III. 18-án a Duna felszíne alatt 1,45 + 2,09 = 15,54 m-re volt a talajvízszint. Terbevették a kémesövek elhelyezésének folytatását a meder középvonala felé, de ezt a hajózás