Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

1. füzet - V. Varga Jenő: Csáposkutakkal, medergalériákkal és mederkutakkal szerzett újabb tapasztalatok

78 Varga Jenő kút ilyen galériának fogható fel. Ha tehát a csáposkutak vízhozamát a partszakasz vízadóképességének szem előtt tartásával akarjuk növelni, az egyes csápok hosszát kell növelni a jelenlegi 50—60 m-ről 80—100 m-re, ami két rakatos fúrással kivihetőnek látszik. így kevesebb kúttal lehetne kivenni ugyanazt a vízmennyiséget az egységnyi parthosszról. A kitermelhető víz mennyisége a kutakba épített szivattyúk üzemi tulajdonságainak függvénye. Más szavakkal kifejezve: a kútból több víz nem vehető ki, mint amennyit a szivattyú szállítani képes, még ha esetleg nagyobb is a kút vízadóképessége. További kötöttséget jelent a szivattyú elhelyezési magassága, hiszen a szívómagasság alig lehet 7 m-nél több. Ha tehát a gépek felállítására szolgáló födémet magasan helyezik el, nem használható ki a csáposkútnak az az értékes tulajdonsága, hogy a beömlési felület nem változik, bármilyen alacsony is a vízállás és bái'mekkora is a leszívás. A mederfenék ettömődésének kérdését ritkán emlegetik, pedig ez a jelenség észlelhető és befolyásolja a parti szűrésű kutak vízadóképességét. A folyó vízjárása következtében a parti kavicsmezőben is emelkedik és süllyed a vízszín. A kiegyenlítődés elég gyorsan játszódik le. A Szentendreszigeten a parttól 200 m-re elhelyezett kémlelő kútban 36 órás különbséggel észlelték a Duna vízállásának emelkedését. Az áradás idején a mederből aránylag nagy sebességgel kiáramló víz magával ragadja a folyó finomszemű hordalékát, és ezt a meder falának legfelső 10—15 em-e kiszűri. A visszaáramlásnál ugyan kimosás történik, ez azonban nem lehet tökéletes. Ha a parton kút van, az elszívás következtében az áramlás a part felé jelentősebb és az eltömődés a mederben hamarabb bekövetkezhet. Ha a magasabb vizek nagyobb elragadó ereje és a jégjárás nem dolgozna ellene, az eltömődés gyorsabban bekövetkezne. Az eltömődés azonban előbb-utóbb mégis érzékelhetővé válik és a kutaknál a hoszszabb úton történő utánpótlás miatt először a leszívás növekedésében, majd a nagyobb beömlési sebesség miatt a szűrőpalást körüli elcementálódásban jelentkezik. A kutak vízhozamának számításánál a rétegek szivárgási tényezőjét veszik tekintetbe, mert ez próbaszivattyúzással könnyen meghatározható. A mederfenék eltömődésének mértéke nem határozható meg egyszerű módon és figyelembevételének módját még nem alakította ki a gyakorlat, ellensúlyozásaképp legfeljebb a leszívási hatósugarat növelik meg a számításoknál. Az elmondottak elsősorban tervezésnél veendők figyelembe, de érvényesek meglevő kútcsoportok vízhozamának felülvizsgálatánál is. A meglevő kutakat nem tehetjük távolabb egymástól, de a szivattyúkat ki lehet cserélni. A mederfenék eltömődött felületi rétegének eltávolítása és kicserélése jelentős költsége miatt nehezen valósítható meg, eddig még csak medergaléria fölött végeztek talajcserét. Szántással való fellazítása és öblítése elképzelhető, de ilyen irányú próbálkozásról még nincs tudomásunk. A sűrített levegővel végzett kísérletek — amelyekről még később szó lesz —- biztatóak voltak, azonban csekély számuk miatt hatásuk a kutakra nem volt felmérhető. 2. Üzemi tapasztalatok A csáposkutak építéséről 1952. évben közreadott tanulmány [1] megjelenése óta a fúrótechnika sokat fejlődött. A fúrások átlagos hossza 30 m-ről 50 m-re emelkedett, a csápok együttes hossza kutanként 166 m helyett már 227 m. A leghosszabb csáp ma 67,3 m a régi 57,5 m-rel ellentétben. Ellenben az újabb kutaknál