Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

1. füzet - IV. Juhász József-Szakváry Jenő: A hazai vízkutatási módszerek fejlődése és alkalmazásuk

A hazai vízkutatási médszere'k 73 mérési adatok még nem álltak rendelkezésre. A karszt- és rétegvizek tekintetében még csak az aknával, táróval, illetve fúrással való vízkutatást ismerték, a vízkészlet utánpótlódásának kérdését még homály fedte. A XX. század igen sok téren lendítette elő a vízkutatást. A források kutatása terén már a 20-as években megállapították a helyes elveket, amelyeket lényegében ma is követünk. Csak jóval később, a 30-as évek elején kezdődött a talajvíz kutatása, és főleg 1948 óta indult fejlődésnek. Ma már azt mondhatjuk, hogy ennek a vízfajtának sok fontos tulajdonságát ismerjük, sőt ennek alapján bizonyos előre jelzési feladatokat is sikerrel megoldottak kutatóink. Az aktív karsztvízkutatás kb. 60 éves. Fejlődése eleinte igen lassú volt, és csak 1941 után vett nagyobb lendületet, amikor ipartelepeink egy része karsztvidékeinkre települt. Ma már nagyrészt tisztázott a karsztvíz helyzete és tulajdonságai, kitermelésének módja stb. A rétegvizek kutatása 90 évre tekinthet vissza. Ezalatt igen sokat fejlődött a kutatási módszer, de ennél a vízfajtánál maradt mindmáig megoldatlan a legtöbb probléma. Hazánk vízkincsének korlátozott volta mindjobban rá kell hogy vezesse szakembereinket a helyes vízgazdálkodás fontosságéinak felismerésére. Hiszen nemcsak az elmúlt évtizedekben, de még napjainkban is számos területen ötletszerűen készülnek olyan vízfeltárások, amelyeknek kihasználása, bár a helyi eredmény tagadhatatlan, veszélyeztetheti már meglevő művek működését. Az Alföldön a mélyfúrású kutak nagy részének vize évtizedek óta szabadon elfolyik és ezáltal zsaroljuk a víztartó rétegeket. Itt a kutak önműködő zárószerkezettel való ellátásán kívül csak a különféle mélységben levő vízadórétegek tervszerű megcsapolásának betartásával tudjuk elejét venni a víznyomás csökkenésének és a víztartó rétegek fokozatos kimerülésének. A felszíni és mélységbeli bányaművelést — és e tekintetben a Nehézipari Minisztérium részéről már komoly megértés mutatkozik — össze kell hangolni a vizfeltárásokkal és ivó-, valamint ipari vízhasznosításokkal. Különösen karsztosodott területeken történhet meg az, hogy a vízkivételeknél mélyebb szinten működő bányászat — megelőző és passzív víztermelés folytán — olyan karsztvízszintsüllyedést idéz elő, amely komoly mértékben veszélyeztetheti a meglevő vízműveket, és nagyobb területeken teheti tönkre a még gazdaságosnak mondható közcélú vízkivételi lehetőségeket. A vízkincsünkkel való gazdálkodás érdekében egyre nagyobb mértékben kell rátérni a felszíni vizek téirolására és esetleges tisztítás utáni hasznosításukra, valamint a kis vízhozamok kiegészítése révén a folyómenti kavicsteraszok vizének dúsításéira. A helyi vízbeszerzések, főleg a bányavidékeken, egyre nehezebbé, költségesebbé és elsősorban bizonytalanabbá válnak. így egyre inkább előtérbe kerülnek az olyan regionális vízmüvek kiszolgálását célzó vízkutatások, amelyeknek célja számos település együttes vízellátásának távlati biztosítása. IRODALOM 1. Preissig Kde: Források hidrológiai kutatása. Bányászati Lapok, 1873. 2. Molnár János: Hévvizek Buda környékén. Mathematikai és Természettudományi Közlöny, VII. évf. 1869. 3. iMCzy Lajos: Alföldünk artézi kútjai és az artézi kutak törzskönyvezése. Földtani Közlöny, К

LH. 1912. 113 1. 4. Vitális Sámlor: Egy magvar falu ivóvízellátása. Hidrológiai Közlöny, 1942. XXII. évf. 5. Illés György : Hazai ivóvízellátásunk fejlődése. Hidrológiai Közlöny, 1954. XXXIV. évf. 5 — 6. szám.