Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

1. füzet - IV. Juhász József-Szakváry Jenő: A hazai vízkutatási módszerek fejlődése és alkalmazásuk

60 Juhász J. — Szakváry J. szelvényezés nyújtotta adatok hasznára jellemző a következő példa. Az egyik kutat a kivitelező vállalat a geológiai szelvény alapján észlelt 16 m vastag, durva-, illetve középszemű homokréteg mentén szűrőzte be, és mindössze 160 l/perc max. vízhozamot sikerült belőle kitermelni (11. ábra). A lyukszelvényezés alapján a szűrőzés 2 m-rel feljebb került és mindössze 6 m-re terjedt, mégis az előzőnél kisebb depresszióval a hozam 390 l/percre nőtt. Ké( talajvízből táplálkozó vízmű feltárási munkálatai A talajvizek körültekintő feltárására, valamint a kutatás során felmerülő nehézségekre példaképpen először a kőszegi vízfeltárásokat ismertetjük. Kőszeg város ivóvízellátása a fejlődés során az igényekhez képest rendkívül elmaradt. Ezért az előirányzott vízfeltárás feladata —- lehetőleg vízkezelést nem igénylő— 1500 m

3/nap vízmennyiség előteremtése volt.

6 A környék kedvezőtlen geológiai és hidrológiai adottságai folytán a vízfeltárás egyik jellemző és nehéz példájával álltak szemben, ahol közeli vízbeszerzésre a Gyöngvös-patak nyújtotta az egyetlen lehetőséget. A felszíni vízkivétel. az alapkőzetet alkotó palának mélyfúrással való megcsapolása, valamint a várostól dclre és északra levő pannon-rétegekből történő vízkivétel — a rendelkezésre álló adatok, előzetes fúrások és morfológiai ismeretek alapján ítélve, továbbá a tektonikai adottságok miatt — nem jöhetett szóba. Egyedül a Gyöngyös-patak kavicsteraszára lehetett tehát gondolni. A kavicsterasz nagyrészt mindenütt megtalálható, de az előzetes fúrások révén feltárt rétegek nagy vas- és mangántartalma, illetve rétegenkénti erős változása miatt először a változások okát kellett felderíteni, hogy így a különféle származású vizek, azaz a hegyoldalról leszivárgó víz és a patak táplálta teraszvíz, szétválaszthatok legyenek. Ebből a célból mind a város alatt, mind pedig a város és az országhatár között 3—3 esőkút építésére és tartósabb próbaszivattyúzásra került sor (12. ábra). Kitűnt, hogy a vízkivételre csak a várostól ÉK-re, a Nemezgyár környéki kis duzzasztó alatti rész jöhet szóba, ahol először a völgyfenékre merőleges kútsor kiépítése mutatkozott a legkedvezőbb megoldásnak. Ezen a területen a 3 próbakút kéthónapos együttes szivattyúzása alatt tartósan 348 m

3/nap vizet termeltek ki. A szivattyúzás hatásának vizsgálatára 12 db figyelőkút szolgált. A vizsgálat kiterjedt a szivárgási tényezőnek (46,5—82 m/nap), a vízutánpótlódás irányának, a kitermelhető vízmennyiségnek, valamint a víztermelő kutak helyes telepítésének meghatározására. Megállapították, hogy a völgy közepén a víz vastartalma nagy, míg a hegy felől, a palából áramló talajvíz — bár karbonátkeménysége nagyobb — nem tartalmaz jelentősebb mennyiségű vasat, viszont gyengén szénsavas. Ennek következtében a kavicsteraszt szabálytalanul átszelő iszaprétegekből vasat és mangánt old ki. így csak olyan hosszirányú kútsor telepíthető, mely a völgy oldalán felfogja a hegyoldalról szivárgó vizeket, még mielőtt oldó hatásuk érvényesülne. így viszont — a kisebb vízutánpótlás miatt — csak napi 5—600 m

3 víz kitermelése várható. A csaknem két évig tartó, több százezer forintot felemésztő előmunkálatok, feltárások, próbaszivattyúzások, mérések, kémiai és bakteriológiai 6 A kutatást és tervezést a Mélyépítési Tervező Vállalat, a kivitelezést a Tokodi Mélyfúró Váltalat végezte.