Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

4. füzet - VI. Juhász József: A Hortobágy-Berettyó-csatorna mértékadó árvízszínének meghatározása

A HOUTOBAGY—BERETTYÓ CSATORNA MÉRTÉKADÓ AR VÍ ZSZINÉNEK MEGHATÁROZÁSA

1 JUHÁSZ JÓZSEF, a műszaki tudományok kandidátusa 627.4 (439.16) A Hortobágy—Berettyó-csatorna

2 vízraj zilag kevéssé feldolgozott vízfolyás. Vízgyűjtőjének számottevő részéről évtizedek óta mesterségesen — szivattyútelepeken átemelve — jut a víz a mederbe. Mindehhez hozzájárul még az is, hogy a folyó torkolatában a heves vízjárású recipiens igen magas vizeinek visszatartására 70 éve elzáró szerkezet — árvízkapu — van (7. ábra). A rendszeres vízállás észlelés a Hortobágyon 1922-ben indult meg, amikor hat vízmércét állítottak fel. Ezek közül az ágotairól 1944-ig folyamatos adatsor van, míg a többi mércénél — az apavári hídnál, a sebeséri zsilipnél, a villogói zsilipnél, az ecsegi hídnál, a putri zsilipnél, a túrkeddi hídnál és a pásztózugi hídnál — 1942-ben hagyták abba az észlelést, a sebeséri mércét azonban 1953. és 1954. évek folyamán ismét leolvasták. A feladat a 0,5%-os valószínűségű árvízszín meghatározása volt. Ehhez a fenti adatok meglehetősen rövid időtartamúak és nem homogének. A Hortobágy medrét ugyanis 1928—29-ben nagymértékben mélyítették, a rendelkezésre álló adatokból tehát csak az 1931—44. évekből származókat használhattuk fel. De még ezek használata is nehézséget jelent, mert az egyes mércéknél kialakuló vízállásokat a befogadó visszaduzzasztó hatása igen gyakran befolyásolja. Vízhozamot többször csak két szelvényben mértek — az ágotai és az apavári hídnál —, de itt is csak 1929 után. A mérési adatokból szerkesztett vízhozamgörbét — az ágotai mércére vonatkozóan :— a 2. ábra tünteti fel. A már említett rövid adatsor a valószínűségszámítás céljára nem elegendő, ezért a vízhozamidősort a meteorológiai adatok igénybevételével kellett meghosszabbítani. Ezekhez a vizsgálatokhoz 12 csapadékmérő állomás észleléseinek anyagát használtuk fel: a tiszalöki, polgári, tiszafüredi, hajdúnánási, debreceni, pallagpusztai, balmazújvárosi, nagy hortobágyi, hajdúszoboszlói, karcagi, berettyóújfalui, fegyverneki és túrkevei állomásét. A szükséges többi klimatológiai adatot pedig a Debrecen—pallagi, Debrecen—egyetemi, tiszaörsi, szentmar giüapusztai és nagy hortobágyi meteorológiai állomások észlelési anyagából vettük. Az árvízszín számításhoz szükséges 50 keresztszelvényt az alsó szakaszon a Szolnoki Vízügyi Igazgatóság adta meg. Erről a szakaszról csak néhány meg' A tanulmány а Vízügyi Tervező Irodában készült 1955-ben. Igazgató : <lr. Mosonyi Emil. Osztályvezető : Pásztor Géza. • A továbbiakban röviden Hortobágy.