Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

4. füzet - V. Salamin Pál: Az öntözésnek és a felszíni vizek elvezetésének kapcsolatai

456 Salamin Pál tendő víz mennyiségének a meghatározására használhatók. A függvények állandóinak meghatározásánál megelégedhetünk ugyancsak egy-egy meteorológiai állomás adatainak a feldolgozásával. Az állandókat Magyarországon eddig csak elszigetelt esetekre határozták meg. A nagyobb vízgyüjtó'területi elemeken (F >40—80 km

2), amelyek már a nagyobb öntözési egységek (az öntözőfürtök és az öntözőrendszerek) víztelenítési feladatainak keretét jelentik, a nagyobb területre terjedő, hosszabb időtartamú esőzések és olvadások a jellemzők. Ezeknek a hosszú időtartamú esőzéseknek és olvadásoknak az intenzitása már nem játszik szerepet a fölösleges felszíni víz keletkezésénél. Az intenzitás mélyen alatta marad a talajok kezdeti vízvezető képességének, és csak a felső rétegek vízvezető képességének romlása következtében, az öntözések vagy a megelőző, ún. előkészítő esőzések és olvadások nyomán emelkedik afölé. Ebben az esetben tehát az esőzéseknek és az olvadásoknak csak a vízmennyisége jelentős hatású. Azokon a magyarországi nagyobb vízgyűjtőterületeken, amelyeken az öntözött területeknek a teljes terület százalékában megadott aránya igen nagy ( >20%), a májustól júliusig (esetleg augusztusig) tartó időszak a jellemző a felszíni vizek keletkezése szempontjából. Azokon a területeken viszont, ahol csak kisebb mértékben folyik öntözéses gazdálkodás, a novembertől áprilisig, és ezen belül elsősorban a februártól áprilisig terjedő időszak a mértékadó. A kisebb és nagyobb hányadban öntözött vízgyűjtők közötti különbséget a lefolyási tényező eltérő alakulása okozza. A nagyobb hányadban öntözött vízgyűjtő területeken az öntözések következtében a lefolyási tényező késő tavasszal és nyáron eléggé nagy értéket érhet el, tehát a nagy vízmennyiséget adó nyári esőzések a mértékadóak. Ugyanakkor a kisebb mértékben öntözött területeken a téli és a kora tavaszi nagyobb lefolyási tényező hatása következtében az ugyanezen időszak kisebb vízmennyiséget adó esőzései és olvadásai válnak jellemzőbbekké. A csapadék időtartamát napokban helyettesítjük a függvényekbe. A nagyobb területeken a csapadékok időbeli eloszlásának jellemzése mellett fokozott figyelemmel kell lennünk a térbeli megoszlásra, illetőleg a vízgyűjtő kiterjedésének szerepére is. Itt tehát nem elegendő a csapadéktörvények levezetésénél követett módszer, hanem egy-egy meteorológiai állomás adatainak felhasználásával kell a térbeli összefüggéseket megállapítanunk. A csapadéktörvényeknek több állomás adataiból történő levezetésére matematikai statisztikái eljárást

3 dolgoztunk ki. Az eljárást példaképpen hat Duna—-Tisza közi csapadékmérő állomás (Felsőbabád, Kecskemét, Dunaföldvár, Kalocsa, Kiskunhalas és Baja) 50 évi májusi csapadékmagasságainak statisztikai feldolgozásával mutatjuk be. A kiterjedés hatásának figyelembevételére az állomások adatainak állomásonkénti feldolgozása mellett vizsgáltuk 2, majd 3, 4, 5 és 6 állomás napi csapadékátlagának törvényszerűségeit. Az adott időtartamú és az adott számú évben átlagosan egyszer elért, vagy meghaladott magasságú csapadékok vizsgálatánál a csapadék mennyisége (h, mm) és a terület kiterjedése (F, km') közötti függvénykapcsolat a példaképpen felvett területen a következő alakúnak adódott: h = b F-P. (4) „Vízháztartási vizsgálatok jelentősége a mezőgazdasági vízgazdálkodásban". 195t. V. 18. Előadás a Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztályán.