Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

4. füzet - V. Salamin Pál: Az öntözésnek és a felszíni vizek elvezetésének kapcsolatai

Az öntözések és a felszíni vizek elvezetése 46!T Az öntözővízből közvetlenül viszont a következő okok miatt származik fölösleges víz: — csurgalékvíz jelentkezik, — a rizstelepeket elborító víz az aratás előtt fölöslegessé válik, — az öntözőcsatornák üzemében hibák mutatkoznak. Tárgyalásunkban mindenekelőtt rá kell mutatnunk arra, hogy csapadékból nagyobb mennyiségű felszíni víz keletkezik öntözött, mint öntözetlen területen. Elsősorban a talaj vízkapacitáson aluli fokozott nedvességtartalmának hatásával kell foglalkoznunk. Közismert ugyanis, hogy a felszíni víz keletkezését legjobban a talaj felszínének és felső 1—1,5 m-es rétegének fizikai sajátosságai határozzák meg. Ezektől a sajátságoktól függ elsősorban, hogy miképpen mozog a víz a talajban, mennyi szivároghat be belőle és mennyi folyik le a felszínén. Minél több csapadék hullott le a vizsgálati időszakot megelőző időszakban, annál lassúbb a vízmozgás a talajban és annál nagyobb mennyiségben keletkezik felszíni víz [15]. Az öntözés a megelőzően lehullott esőhöz, vagy elolvadt hóhoz hasonló hatást vált ki, azonban fokozott mértékben, hiszen az eső hatása továbbra is mutatkozik. Különösen nagy az öntözés hatása közvetlenül az öntözés utáni esőzés esetében, amikor igen nagy mennyiségű felszíni víz keletkezhetik. Ez a hatás az öntözött területeken természetesen az öntözés időszakán kívül is jelentkezhetik, mert a talaj és az altalaj — a leggondosabban, a vízzel legjobban takarékoskodó öntözés mellett is — lényegesen nedvesebb az öntözött területeken. Öntözéses üzemnél sohasem szárad ki ugyanis annyira a talaj, mint száraz gazdálkodásnál. Az utóbbi gazdálkodási módnál a növények gyökérzete a holtvíz-tartalomnak megfelelő mértékig (HV) száríthatja ki csapadékmentes időben a talajt. Ugyanakkor öntözéses üzemnél általában nem engedjük, hogy a talaj nedvességtartalma erre az értékre lecsökkenjék, hanem már előbb öntözünk. Cserkaszov [2] szerint az ön zéses gazdálkodásnál megengedhető legkisebb nedvességtartalom a termelt növény tulajdonságainak megfelelően a nem szikes talajoknál a talaj vízkapacitásának (VK) legalább 65—75%-a, és közepesen szikes talajoknál 75—80%-a legyen. A talaj tehát valóban nedvesebb öntözéses üzemnél, mint öntözés nélkülinél, még ha tekintetbe is vesszük, hogy az aratás idejében a talajban szárazabb állapotot igyekszünk kialakítani, mint a növény növekedésének idejében. A nedvesebb állapotnak megfelelően valóban nagyobb mennyiségű felszíni vízzel kell számolnunk. Foglalkoznunk kell azonban a talaj vízkapacitáson felüli nedvességtartalmának fokozódásával, azaz a talajvízszín megemelkedésével is. Ezzel is együtt jár ugyanis, hogy a talajban kevesebb víz tározódhatik és így nagyobb mennyiségű felszíni víz keletkezhetik. A talaj vízszín túlzott felemelkedése — a bevezetőben említett okok miatt —- közvetlenül is káros. Ez az emelkedés természetes következménye annak, hogy az öntözött területre az évi átlagos csapadékösszeget lényegesen meghaladó vízmennyiség jut. Az évi átlagos csapadékmennyiség az Alföldön 500—600 mm között ingadozik, ami az öntözés következtében a növénycsoportok szerint az I. táblázatban (Alcser J. adatai nyomán) összefoglalt értékekkel növekszik. Az elmúlt évtizedben alkalmatlan helyre telepített öntözésnél előfordult pl., hogy egy öntözési idényben 8000 mm-es vízoszlopot is adagoltak rizstelepen laza talajra. Ennek a mennyiségnek egy része a talajvizet tartó rétegekben halmozódik. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet vizsgálatai szerint [20] 1953 és 1955 között 175 kútban évente átlagosan 10—20 cm-es emelkedés jelentkezett. Egyes kutakban az emelkedés elérte a 40 cm/év értéket is. Ugyanakkor az öntözetlen területeken általában kisebb mértékű süllyedés mutatkozott. Lényeges emelkedést figyeltek meg az Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézet kutatói az öntözőcsatornák közelében, valamint a kötött talajok öntözése esetében is.