Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

4. füzet - IV. Alcser Jenő-Gábri Mihály: Magyarország öntözései a jelenben és fejlesztésük alapelvei

448 Alcser Jenő—Gábri Mihály A fenti 2. pont alatt legnagyobbrészt olyan területek szerepelnek, melyek vízellátását csakis a tiszai II. vízlépcső magasvezetésű főcsatornáiban szállítandó vízzel lehet a belvízcsatornáktól függetleníteni. Ennek az öntözőrendszernek területén, valamint másutt is, ahol a végleges rendezés egyelőre nagyon költséges lenne, átmeneti megoldást kell választani. Eszerint a belvízcsatornák hosszú szakaszait úgy kapcsolják ki az öntözővíz szállításból, hogy a belőlük gépi emeléssel kivett vizet megfelelő vonalozású magasvezetésű csatornában vezetik a telepekhez. Ez új csatornák pedig már beilleszkednek a majdan kiépítendő öntözőrendszerekbe. Legjelentősebb ilyen munkák (vagy előkészítésük) Szolnok megyében elsősorban a termelőszövetkezeti városok területén folynak (Gástyás, Kakat, Karcagi II., Villogó, Tiszabői IV. stb. belvízcsatornák mentén), valamint a Szegedi Vízügyi Igazgatóságnál (Decs-fazekaszugi, Mucsiháti belvízcsatornák mentén) és a Gyulai Vízügyi Igazgatóságnál (Sarkadi С IV., Trianoni csatorna mentén). Végleges, nagyobb rendezés elsősorban a Debreceni (К. IX., К. X. fürt), a Szegedi (Szarvas—kákái, Algyői rendszerek), a Gyulai (Kőrösladányi, Félhalmi rendszerek) és a Nyíregyházi (Tiszaeszlári rendszer) Vízügyi Igazgatóság területén folyik. A fenti 3. pont alattiak esetében a belvízvédelmi szervek állapítják meg azt a belvízcsatornában engedélyezhető maximális vízszint (s a hozzá tartozó vízhozamot), amely mellett még öntözővíz betáplálás esetén sem éri sérelem a belvízvédelmi érdekeket. Ilyen elvek alapján szabályozta a Budapesti és Bajai Vízügyi Igazgatóság a Dunavölgyi lecsapoló főcsatorna rendszerének, valamint a Sárközi belvízcsatorna rendszernek öntözővíz szállítását, s ezt a módszert a Szolnoki, a Gyulai és a Szegedi Vízügyi Igazgatóság is követi. Az öntözés égető gyakorlati kérdéseinek megoldása érdekében végzett kutató tevékenység nagymértékben fellendült. Az Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézet mellett 1955-től a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet is bekapcsolódott a munkába. Megindultak és folyamatban vannak az alábbi fontos kutatások: a) Az öntözés talajvízre gyakorolt hatásának vizsgálata, amit a síkvidéki tározók ilyenirányú vizsgálata egészít ki. Különösen nagy jelentőségű lesz a Hortobágy térségében tározott víz öntözésre való alkalmazásának kérdésében folyó kutatás eredménye, melyet a közel jövőben várunk. Folynak az öntözőtelepek vízháztartási vizsgálatai s módszer kidolgozása ezek eredményeinek gyors gyakorlati felhasználására. b) Az öntözővizet szállító csatornák és tározók vízveszteségének megállapítására a külföldi képletek helyett hazai eljárás kidolgozása. c) A Tisza és a tiszántúli vízfolyások vízminőségi vizsgálata az öntözés szempontjából. Ez ideig hat vízügyi igazgatóság állított fel vízvizsgáló laboratóriumot, aminek az elszikesedés megakadályozása terén van nagy jelentősége. d ) Az öntözővíz mérésének elméleti és gyakorlati kidolgozása. Öntözőrendszereinkben a vízmérő létesítésére alkalmas helyek kijelölése, meglevő művek, gépi vízkivételek hitelesítése stb. Az öntözővíz mérésével és a víz szétosztásával kapcsolatos üzem bevezetéséhez, az állandó üzemvízszín tartásához szükséges zsilipkezelési rend kidolgozásához a tiszafüredi öntözőrendszerben nagyszabású kísérlet-sorozatot végeztek. e) Esőszerű öntözésekkel kapcsolatos vizsgálatok.