Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

1. füzet - IV. Juhász József-Szakváry Jenő: A hazai vízkutatási módszerek fejlődése és alkalmazásuk

A hazai vízkutatási médszere'k 71 A rétegvízkutatásnál nemcsak a feltárás helyes előkészítése fontos. Lényeges a feltárás helyes végrehajtása is. Tudjuk jól, hogy minden tudományos eredmény gyakorlati alkalmazhatóságának fő feltétele a kapcsolatos észlelések tökéletessége. Amíg ez a feltétel, megfelelő kivitelezés esetén, a többi vízfeltárási módnál általában könnyen kielégíthető, a fúrásnál a felszínen, illetve a felszínről észlelhető jelenségekre vagyunk utalva. Ez pedig nagyon megnehezíti a pontos észlelést. Hozzájárul ehhez még, hogy bár a kutak helyes elkészítésének alapelvei közismertek, részben megfelelő fúróeszközök hiányában, de főként a jól képzett szakemberek hiánya miatt a kutak kivitelezése igen nagy százalékban kifogásolható és sok esetben súlyos műhibákkal terhelt [21 ]. Dr. Schmidt E. Róbert már 1940-ben megállapította, hogy ..ma általában már nem arra kell törekedni, hogy mindenáron vizet termeljünk. A növekvő igények csak a legnagyobb szakszerűséggel mélyített kutakat teszik jogosulttáFokozottan áll ez a kutatófúrásokra. A rossz kútkiképzés káros hatásának igazolására elegendő megemlíteni azt, hogy hazánkban az üzemen kívüli mélyfúrású közkutak száma mintegy 2000. az összes fúrottközkutaknak kb. 38%-a [22 ]. A helyes kútkiképzés érdekében fiélteky Lajos évek óta küzd cikkeivel csakúgy, mint gyakorlati útmutatásával. Az eredmény nem marad ugyan el teljesen, de a kivitelező vállalatok nagyon sokszor még ma sem állanak hivatásuk magaslalán. Ennek a kérdésnek sürgős megoldása az Országos Földtani Főigazgatóság igen fontos feladata kellene, hogy legyen. Amíg nem lehetünk biztosak abban, hogy a vízfúrások kivitelezése helyesen történik, nem tudjuk a feltárás előkészítésére alkalmazott eljárásokat — elsősorban a geofizikai módszereket — megfelelően ellenőrizni. Tulajdonképpen a fúrásnak kellene a helyi földtani viszonyokról a legbiztosabb tájékoztatást adnia. Azonban egyrészt az előbb említett hiányosságok, másrészt a mélyebb fúrásoknál általánosan használt vízöblítéses eljárás bizonytalanná teszik a rétegek felismerését és a réteghatárok megállapítását. A fúrásszelvény minél biztosabb megállapítása érdekében a vízkutatók ismét csak geofizikai módszerekhez folyamodtak. A Schlnmberger-testvérek a talaj elektromos vezetőképességének. illetve ellenállásának a fúróit lyukban való mérésére alapított módszerüket 1927-ben dolgozták ki és alkalmazták először Franciaországban. Hazánkban az elektromos lyukszelvényezés (karottázs) néven elterjedt fenti módszert 1936-ban vezették be Budafa-pusztán az olajkutató és feltáró mélyfúrásokban. Érdekes, hogy a szénkutatásnál csak 1950-ben Komlón került sor a használatára [23 J. Az elektromos lyukszelvényezés évtizedeken keresztül csak a réteghatárok megállapítását segítette elő [24. 25], 1949-ben jelent csak meg az első közlemény a permeabilitás, illetve porozitás meghatározásának ilyen lehetőségéről [261. Az eljárás nagy hátránya, hogy csak csövezetlen lyukban lehet használni. Ez pedig éppen a vízkutatásnál — ahol az omló rétegek miatt sokszor már fúrás közben csövezni kell — számos esetben meghiúsítja alkalmazását. Nagy figyelmet érdemel tehát a rádióaktív lyukszelvényezés, amely a talajok természetes sugárzása, vagy mesterségesen besugárzott talajok viselkedése alapján határolja el a rétegeket, és adja meg tulajdonságaikat. Az első rádióaktív szelvényezést Gruskov végezte 1934-ben. a Volgától keletre elterülő olajmezőkön. Hazánkban 1950-ben Kassai Ferenc sürgetésére végezték az első kísérleteket, de különböző nehézségek miatt csak 1953-ban került sor az általánosabb alkalmazására. 3* - 4 6