Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)
3. füzet - IV. Rácz Iván: Új-Kína vízgazdálkodásáról. Második rész
Rácz Iván Itt fordul ismét keletre a folyam és itt jut ki, szorosokon keresztül, a Kínai Alföldre. Éles kanyarulatában veszi fel jobbról legnagyobb mellékfolyóját, a Wei folyót, amely a tektonikus árokban érkezik a Chingling-shan északi lábánál nyugat felől, amelyen ő maga is utat talált. A szakasz geológiai alakulata meglehetősen vegyes; porfirit, homokkő, palák, mészkő és lösz váltakoznak. Az évi csapadék 300—500 mm között változik. A középvízhozam a Sanmen szorosban 1300 m 3/s, a 0,l°/ 0 0 valószínűségű árvíz ugyanitt 37 000 m 3/s. A hordalékszállítás évenként 1380 millió tonna. A Sárga-folyó alsó szakaszával kissé bővebben kell foglalkoznunk, meit itt jelentkeznek mindazok a veszélyek, amelyeknek eredete a középső szakaszon van, és amelyek állandó fenyegetést jelentenek az alsó szakasznak rnég távoli környezetére is. Tulajdonképpen itt érdemelte ki a folyó nem-hivatalos, de széltében használt ősi melléknevét, a Kína bánatá-1. A Sárga-folyó alsó szakaszát Taohuayutól számítják, onnan, ahol kilép a hegyek közül. Innen ÉK-i irányba haladva éri el a Pohai öblöt. Végig maga-építette hordalékkúpon folyik, és ha nem volna töltések közé fogva, számtalan mellékágra oszolva kóborolna rajta. A feljegyzések szerint kb. 4000 év óta árvédelmi töltések közé szorították, de ez nem oldotta meg a kérdést. A középszakaszról származó töméntelen hordalék nagy részét ui. az árvédelmi töltések szegélyezte hullámtérben rakta Je a folyó és ily módon állandóan emelte medrét. A meder feltöltődése az árvízszín emelkedését eredményezte, amit a töltesek magasításával igyekeztek ellensúlyozni (IS. ábra). Ebben a versenyben az ember csak időszakos győzelmet arathatott. Amint a függőmeder elért egy bizonyos magasságot, gátszakadás következett be, amelyet nem voltak képesek elzárni. Ilyenkor a Sárga-folyó új medret mosott magának, és néha előbbi torkolatától többszáz kilométerrel odébb ömlött a tengerbe. Az utolsó 3000 év alatt 1500 gátszakadást jegyeztek fel és 26 meder-áthelyeződést, amelyek közül 9 lényeges volt. Az ilyen mederáthelyéződések mindig százezrek halálát jelentő gátszakadással és árvízzel kezdődtek, és borzalmas anyagi kárt okoztak. Az ár még a később mentesített területeket és városokat is méteres hordalékkal borította el. Ugyanekkor csapást jelentett a mederváltozás az elhagyott meder környékére is, amely elvesztette az életadó öntözővizet és a közlekedési lehetőséget. Megzavarta továbbá a változás a szomszédos folyórendszerek kialakult hálózatát is, mint pl. a Huai folyóét. Az utolsó nagyarányú mederváltozás 1855-ben volt. Borzalmas hatását megrázó színekkel írják le az európai utazók, akik a katasztrófa utáni évtizedekben jártak erre. Egy rövidebb tartamú mederváltozás volt nemrégen is: 1938—47 között a Huai rendszerén keresztül ömlött a Sárga-folyó a Sárga-tengerbe. A Sárga-folyó mederváltozásai általában Taohuayu környékéről, a töltésezett szakasz kezdetéről indultak ki. A 12. ábra a történelmi idők változásainak szélső határait tünteti fel a legutóbb elhagyott mederrel együtt. Ezek után vizsgáljuk meg az alsó szakasz fent leírt jelenségeit a műszaki adatok tükrében. 13. ábra. A Sárga-folyó árvízi medrének keresztszelvénye Hwayuankuonál Fig. 13. Cross section о/ the flood-bed of the Yellow River at Hwaguankuo
