Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)
3. füzet - II. Ubell Károly: Az elméleti kúthidraulika módszereinek gyakorlati alkalmazása
330 Ubell Károly 5. A kút vízhozama A vízellátás szempontjából legfontosabb kérdés a kútból kitermelhető vízmennyiségnek a megállapítása. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy itt csak hidraulikai megállapításokkal foglalkozunk. Folyamatos vízkitermelés esetén a vízutánpótlás megállapítása a hidrológiai feladatok közé tartozik. Vízutánpótlás hiányában előfordulhat, hogy abban az esetben is, lia hidraulikailag helyesen állapítottuk meg a kút vízhozamát, bizonyos idő eltelte után a vízhozam lényegesen csökken, vagy teljesen el is apad. Ennek megállapításához részletes hidrológiai vizsgálat szükséges. Laboratóriumi kísérletek alapján Öllős Géza megállapította [13], hogy a Dupuit-képlet egynemű talaj, és elhatárolt szivárgási tartományban előálló permanens vízmozgás esetében, megbízható módon adja meg a kút hozamát: E=4 (FÍ !"® (26 ) í . Ha a kút kiképzése megengedi, a maximális vízhozam teljes leszívás esetén áll elő. Elméleti úton arra a következtetésre jutunk, hogy a vízmozgást előidéző potenciál teljes leszívásnál éri el a maximumát. Ezzel egyidejűleg a szivárgási felület (Ah) is maximális nagyságú lesz, és a teljes vízhozam ezen keresztül jut be a kútba. A Dupuit-képlet szerint a kútból kivehető maximális vízhozam (27 ) Nahrgang [9] kísérleti adatok alapján a vízhozamgörbére a következő összef üggést állapította meg: Q = Ömax és Ehrenberger szerint: 1 — 0,91 Q =Q max i — К н h H — 0,09 y (28) (29) Ezek a képletek nagyon hasonlóak, és bármelyiket alkalmazhatjuk. A valóságban a vízhozamgörbe megállapításánál két nehézséget kell leküzdenünk. A leszívás hatástávolságát nem ismerjük, és így a (26) képlet alkalmazásánál az R értékét becsléssel kell felvennünk. Ha méréssel meghatározzuk valamely vízszínsüllyedésnél a vízhozamot, a (28) vagy (29) képlet segítségével a vízhozamgörbe számítható. Ebben az esetben a késleltetett vízhozam figyelmen kívül hagyása okozhat eltérést. A gyakorlatban számtalanszor előfordult, hogy valamely rövidebb ideig tartó próbaszivattyúzás alapján határozták meg a kút vízhozamát, és a későbbiek során megmutatkozott, hogy tartósabb vízkivétel esetén a kút jóval kevesebb vizet szolgáltat. Ennek oka a legtöbb esetben az lehetett, hogy a próbaszivattyúzásnál a teljes vízhozamnak jelentős hányada késleltetett hozam volt.
