Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)
3. füzet - II. Ubell Károly: Az elméleti kúthidraulika módszereinek gyakorlati alkalmazása
314 Ubell Károly meg, és a vízszínsüllyedés (s) a kúttengelytől mért távolságtól (r) és az időtől (l) függően : s(r, t) Q 4л kH Vezessük be a következő jelölést : и Ei r* S r* S 4k Ht 4 kHt Ennek felhasználásával az exponenciális integrál Ei (—u) = Ei r 2 S 4 kHt íe~" T u~ du (12) (13) (14) A (11) egyenletből kiindulva Steinbrenner a leszívás hatástávolságára ugyanolyan összefüggést állapított meg, mint Weber (9), de а С tényezőt 1,5-ben adja meg. A (14) képlet alapján hosszabb ideig tartó szivattyúzás esetén t nagy értékeire С =2. Az előbbiekben ismertetett eljárások csak a leszívás hatástávolságának kiszámítására adtak gyakorlatilag felhasználható összefüggést. Ez a kérdés megoldásához kevés. Olyan számítási eljárásra van szükségünk, amelynek segítségével a mért vízszínsüllyedési adatokból és a kút vízhozamából a vízadó réteg ismeretlen fizikai jellemzői számíthatók, vagy fordítva: a fizikai jellemzők ismeretében a kút vízhozama és a vízszínsüllyedés határozható meg. 1936-ban Theis a talajvízáramlás és a hővezetés közötti analógia alapján ugyancsak a (11) egyenlet alakjában fejezte ki a kút felé irányuló változó szivárgást [18 ]. Később (1940) Jacob bemutatta a módszernek hidraulikai alapon való levezetését is [7]. Az eljárás tulajdonképpen nyomás alatti vízvezetőrétegben lejátszódó változó szivárgás leírására szolgált. Ha a vízszín süllyedését ( s) módosís 2 tott értékkel vesszük figyelembe | s • 2 H [19], a vízadó réteg vastagságának a vízszín süllyedésekor előálló csökkenése kiküszöbölhető, s a módszer szabad felszínű talajvíz esetére is kiterjeszthető. A (14) kifejezéssel megadott exponenciális integrált jelöljük szimbolikusan W (í;)-val. Ezt nem lehet elemi függvényként közvetlenül integrálni, de értékét ki 1 ehet számítani az alábbi sorozatból : oo f^du =W(u> = — 0,5772 — lnu + u _ jJ^ + _ + ... (15) Állandó Q vízhozam esetén a vízszínsüllyedés : Q s — 4 л к H W (и) (16)
