Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

1. füzet - III. Nagy Béla: Nehézipari üzemeink belső vízgazdálkodása

Nehézipari üzemeink vízgazdálkodása •l'y A tárolásnak a biztonságon kívül egyéb szerepe is van: a vízfogyasztás ingadozásaihoz való alkalmazkodó képesség. A fogyasztásingadozáshoz igazodhatunk a saját víztermelőtelep megfelelő üzemeltetésével is, de általában csak többletberuházás árán. .Méretezési kérdések Elöljáróban mái- említettem, hogy nehézipari üzemek vízfogyasztásának nincsenek normái, de még a normatívák is csak addig érvényesek, amíg a fogyasztóberendezésekben nem történik változás akár a technológia és a technika fejlődése folytán, akár termelési okokból. Nehézipari üzemeinknél is az átlagos termelési értéknek megfelelően tervezik a technológiai berendezéseket, de gondoskodás történik megfelelő tartalékról is, amit esetenként a pillanatnyi többletigények fedezésére üzembe is helyeznek. A vízszolgáltatásnak —- hasonlóan az energiaellátáshoz — olyannak kell lennie, hogy a pillanatnyi csúcsok csúcsát is ki tudja elégíteni. Normális üzemvitel esetén tehát a berendezés túlméretezett. De miután a technológiai berendezés élettartamához viszonyítva egyes vízellátó berendezések — különösen a nagyméretű csővezetékek — élettartama nagy, megokolt lehet a fentieket meghaladó túlméretezés is. Valószínűtlen ugyanis, hogy a nehézipari termelésben ne következzék be időközben növekedés, amivel általában együtt jár a vízigény növekedése is. A túlméretezés azonban csak a hálózatban megokoll. mert létesítési költsége igen nagy, továbbá mert a szükségesnél nagyobb és az éppen szükséges átmérőjű vezeték építési költsége között alig van különbség. A szivattyúkat már nem gazdaságos a szükségesnél nagyobbra választani, mert az állandó üzemköltség többletet jelentene, s a szivattyúk élettartama és beszerzési költsége a vezetékhez viszonyítottan kicsi. Vízpazarlás, vízmérés A vízgazdálkodásnak lényeges szerep jut a vízpazarlás lehetőségének megszüntetésében, mert, sajnos, elvitathatatlan, hogy nehézipari üzemeinkben is nagymértékű vízpazarlás folyik. A vízpazarlás oka a technológiai /egyelem, a nevelés és a mérőberendezések hiányában keresendő. A technológiai fegyelem hiányának elsődleges megnyilvánulása az. hogy vagy egyáltalán nem szerelnek fel elzáró és szabályozó szerkezeteket, vagy lia fel vannak szerelve, nem használják őket szabályozásra, mert ez kívül esik a termelő munka keretein és inert a szabályozás némi felelősséggel is jár. Mivel pedig a vezetékek - egyéb okok miatt — általában túlméretezettek, természetesen lényegesen több víz folyik el, mint amennyi szükséges volna. Súlyosabb, de éppolyan gyakori fegyelem hiány, hogy a vizet akkor is folyatják, amikor a gép, a berendezés áli, amikor vizet egyáltalán nem használnak. A nevelés hiányáról — gondolom - nem sokat kell szólanom. Sem a múltban, sem a jelenben nem tudatosítják kellőképpen, hogy a víz legalább olyan fontos nyersanyag, mint pl. a szén. vagy a vas, amivel takarékoskodni kell. És ha az elmondottak tárgyi okát vizsgáljuk, rá kell jönnünk, hogy elsősorban a mérőberendezések hiánya a vízpazarlás oka. A legutóbbi időkig mérőberendezést