Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

3. füzet - I. Dr. Kálmán Károly: Közületi vízművek vízgazdálkodása

Vízművek vízgazdálkodása 305 a) A mértékadónak veit időszak alapján való feloszlás A múlt év megfelelő hónapjának fogyasztását, mint kötőit alapértéket, csökkentjük a teljes víztermelésnek az összes szükséglethez viszonyított, hozzávetőlegesen becsült lemaradás! hányadával, kereken 20%-kal, vagyis 69 300 m

3/hó helyett 55 440 m

3/hó vízmennyiséggel számolunk. A szóban forgó vállalatok részére engedélyezhető vízmennyiségek ebben az esetben: „A" vállalat 10 080 m

3/hó (4%-kal kevesebb, mint az igény) „B" vállalat 5 360 m

3/hó (33%-kal kevesebb, mint az igény) „C" vállala

t 40 000 m

3/h

ó (14%-kal több, mint az igény) • összesen : 55 440 m

3/hó. b) A koníingentálási elmélet alapján való felosztás Mivel az iparnak adható keret az összesített igénynek: 4,4 : 5= 0,88-ad része, a példánkban szereplő vállalatok bejelentett tárgyhavi szükségletét 12%-kal kell csökkenteni, azaz kiszolgáltatható: „A" vállalatnak !) 240 m

3/hó „B" vállalatnak . J. 7 040 m

3/hó „C" vállalatnak 30 800 m

3/hó 47 080 m

3/hó. Az a) és b) eljárás éltékelése : A kontingentálási elv alkalmazása esetén nem érhet meglepetés, míg a kötött alap szerint esetleg jóval több vízzel számolunk, mint amennyi kiadható. (Példánkban 47 080 in

3 helyett 55 440 m

3-t ígértünk volna.) Ezenkívül nem fordulhat elő, hogy az egyik fogyasztó igényét 33%-kal csökkentjük, ugyanakkor a másiknak —igényén felül — 14% többletfogyasztást engedünk meg, mint a fenti példában. Az elmélet gyakorlati megvalósításánál nem a havi, hanem a valóságot jobban megközelítő napi helyzetekkel számolunk. Nyitott kérdéseket tárgyaltam és talán nem hiába. A felvetett kérdések végleges tisztázása nem várhat sokáig, mert a feladat itt van előttünk, és újabb és újabb alakban ezután is jelentkezni fog. Tanulmányomat ezéit vitaindító dolgozatnak szántam, és szeretném, lia minél többek hozzászólása követné.