Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

3. füzet - I. Dr. Kálmán Károly: Közületi vízművek vízgazdálkodása

Vízművek vízgazdálkodása 303 valóan ki nem elégítő elszámolási rendszer. Л célL tekintve azonban ez nem lehet akadály, miként az Elektromos Művek sem riadtak vissza a meglehetősen bonyolult tarifarendszertői és elszámolástól. A háztartások vízfogyasztásának szabályozása és számukra fékező tarifa bevezetése sokkal nagyobb nehézségbe ütközik, és ez idő szerint erre egészséges megoldási javaslat nincs. A vízfogyasztás mérése ugyanis ez idő szerint nem lakásonként, hanem lakóházanként történik és ezért a túllépések, vagy egyéb feltételek által meghatározott díjtételek elosztása és kivetése a legnagyobb nehézségekkel járna. III. Kényszerintézkedések az átmeneti vízhiány időszakára Ezek a kényszerintézkedések túlmennek az általános víztakarékossági rendelkezéseken, és nem az energiatakarékosság elvén nyugszanak, hanem kizárólag a kényszerhelyzet áthidalására szolgálnak. A kényszermegoldás eszközei : 1. Felvilágosítás, propaganda, hírközlés. 2. A vízhasználat korlátozása bizonyos időszakokban a vezetékek elzárásával (pl. éjszakai elzárások), és bizonyos vízhasználati berendezési tárgyak használatának eltiltásával (pl. zuhanyozási tilalom). 3. A víz visszatartása a tárolómedencék feltöltése céljából, bizonyos fogyasztási időszakok javára. 4. A víznek meghatározott irányokba terelése, a tolózárak megfelelő kezelésével. 5. Az elfolyások fokozott ellenőrzése. 6. Saját vizek fokozott felhasználása és tárolása. 7. Egyes kisegítő-vízmüvek bekapcsolása (csúcs-provizóriumok). 8. Kontingentálás az ipari fogyasztók számára. Mindezek a lehetőséghez képest meghatározott előtervek szerint történnek, illetve lépnek hatályba. 1957—58 telén a Fővárosi Vízműveknél életbeléptetett ilyen kényszerintézkedések hatásosak voltak, és jelentős eredményeket értek el. A felvilágosítás céljait szolgálta például a házkezelési igazgatóságok részére készített, a víztakarékosságra és vízvezetéki védelemre vonatkozó irányelvek gyűjteménye, valamint a sajtó és rádió útján adott felvilágosító, iránymutató közlések. Az éjszakai lezárások — bár egyesek kényelmét zavarták - - eredményt hoztak, mert a medencék feltöltődtek, és a reggeli órákban vizet tudtak adni a munkába siető dolgozók részére. A gyáripari zuhanyozás csökkentése, illetve teljes eltiltása számszerűen is kimutatható komoly megtakarítást jelentett. A vizeknek meghatározott irányokba terelése, a tolózárak tervszerű és célirányos kezelésével biztosította a víz olyan elosztását, amelynek révén fontos vízvételi helyek legalább a minimális vízmennyiséghez hozzájutottak. Az elfolyások fokozott ellenőrzése is eredményre vezetett, mert a káros fajlagos vízelfolyás csökkent a vízhiányban szenvedők javára. Az ipartelepek saját víznyerő berendezéseinek fokozott igénybevétele, az egyes provizóriumok bekapcsolása a csúcsok idejére, és általában a szabályozást elrendelő tanácsi rendeletek megtartása lényegesen javított a helyzeten. A kényszerintézkedések bevezetése természetesen nem lehet végleges megoldás, és reájuk alapozni, őket állandósítani nem szabad, mert nem segítenek gyökeresen