Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

1. füzet - III. Nagy Béla: Nehézipari üzemeink belső vízgazdálkodása

Nehézipari üzemeink vízgazdálkodása •l'y A fizikai szennyeződéseknél gyakorta jelentősebbek a kémiai szennyeződések, annál is inkább, mert a fizikai szennyeződések az esetek többségében aránylag egyszerű berendezésekkel eltávolíthatók vagy* megszüntethetők. A továbbiakban megkísérlem röviden összefoglalni a nehézipari vízfelhasználások kémiai szennyeződését a fizikai szennyeződések ismertetésénél követett sorrendben: A szénbányászat szennyvizeinek pl 1-értéke 7,0 körül mozog. Hazai viszonylatban azonban a szulfátos szennyeződés jelentős, a meddőhányók csurgalékvize olykor nagymértékben és nagy térületen szennyezi mind a felszíni vízfolyásokat, mind a talajvizet; a víz oldatban tartalmaz huminsavakat, konyhasót, mészés magnézium-sókat. A kokszoló művekben az oltóvíz az izzó koksszal érintkezve kémiailag erősen szennyeződik. Ennek azonban nincs különösebb jelentősége, mert a vizet a többszörös felhasználás során lényegében teljes egészében elpárologtatják. A gázmosó víz (kamragáz) felveszi a gáz maradék ammóniák és ammóniumsó tartalmát (160—350 mg/l), továbbá a fenolokat (1300—2700 mg/l). Kisebb mértékben szennyeződik kénvegvületekkel (260—1400 mg/l), ciánvegyületekkel (90—260 mg/l) stb. A gázgenerátorok mosóvize maximálisan mintegy 50 mg/l kénhidrogént, 00 mg/l ciánvegyületeket, 80 mg/l ammóniákot, 3 mg/l fenolt tartalmaz. A nitrogénművek szennyvizét maradék ammómiumszulfát és kénhidrogén szennyezi. Á nagyolvasztók torokgázának mosóvize nyomokban ciánidokat, ronadinokat tartalmaz. A salakgranulálás szennyvizében sok a kénhidrogén. A savas pácok vagy mosóvizük maradék sósavat, kénsavat, salétromsavat vagy ezek keverékét és fémsókat tartalmaznak. A pácolást megelőző kezelésből benzin, benzol, petróleum vagy trichloretylén, szóda vagy más nátriumsó, a galvanizáláshoz használt fürdőből fémsók, ciánsók és krómsók kerülnek az elfolyó vízbe. Az edzés folyamán ciánsókat tartalmazó szennyvíz keletkezhet. A fémkohászat elfolyó vizei az agyagon, iszapon és homokon kívül általában fémsókat — és a legtöbb esetben mészsókat is — tartalmaznak. Folytathatnám a felsorolást, de ezek az adatok önmagukban semmitmondóak. Élteimet csak akkor kapnak, ha nagyságrendjüket vagy hatásukat vizsgáljuk. Nagyságrendjük megállapításához példaképpen az alábbi néhány jellemző adatot említem meg: Hazánk hengerelt-acél termelése évi 800 000 tonna körül mozog. Ha figyelembe vesszük, hogy 1 tonna hengerelt áruhoz általában 8 m

3 víz szükséges, és a felhasznált víz átlagos revetartalma 500 mg/l, nyilvánvalóan nem közömbös, hogy évenként 3200 tonna vasoxid a befogadóba kerül-e, vagy 85—

(J0%-át egyszerű ülepítéssel megmentjük az acél- vagy' nyersvasgyártás számára. Óránként 100 000 Nm

3 generátorgáz termelésnél 10—12 m

3 gáz-vízzel lehet számolni. A gáz-víz fenoltartalmát egyszerűség kedvéért 10 g/l értékben véve fel, évenként 850—900 tonna fenol kerül az elfolyó vízbe, vagy vehető ki műanyag-, gyógyszer- vagy vegyiparunk számára. Óránként 100 000 Nm

3 (normálköbméter) torokgáz tisztításánál kereken 1 tonna szilárd anyag kerül a mosóvízbe, ami évenként 8500—9000 tonna, átlag 50%-os, vasércnek felel meg. Az egyéb szennyeződések inkább hatásuk tekintetében vizsgálandók, így pl. ha a levegő kén h id ro gén tartalma 1,2 mg/l, belégzése azonnali halált okoz; ha 0,6—0,8 mg/1, féltől egy órai belélegzése halálos; az alkohol, benzin, benzol és acetilén, a szénoxid a csatornákban robbanó keveréket alkothat;