Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

2. füzet - VI. Kisebb közlemények

Bozóky—Szeszich: Vízgazdálkodás Romániában 263 Meg kell említeni, hogy a Duna vízerejének hasznosítása keretében építendő Vaskapu-erőmű tervezésének előmunkálatai megkezdődtek. Az ipari és ivóvízszükséglet közepes évben 4,5 milliárd m

3, mely részben a felszín alatti, részben a felszíni vizekből biztosítható. Egyes helyeken, mint például Dobrudzsában és Moldva középső és északi részén, a vízigények csak nagyobb távolságból történő vízszállítással elégíthetők ki. Hasonló a helyzet Erdély egy kisebb részén, a Küküllők vidékén, ahol a felszín alatti vízkészlet rendkívül csekély. A vízellátással kapcsolatban meg kell emlékezni a felszíni vizek egy részének nagymértékű szennyezettségéről. A szennyezettség egyes esetekben olyan nagy, hogy lehetetlenné teszi a vizek hasznosítását. Az 1. ábrán az elszennyezett folyószakaszok is láthatók. 37 vízfolyásnak összesen 2000 km hosszú szakaszáról van szó. A szennyeződés elsősorban ipari eredetű (kőolajipar, vegyipar, papírgyártás). A folyóvizek elszennyeződésének megakadályozása érdekében az ipari és városi szennyvizeket tisztítani kell. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy nem elegendő a korszerű tisztítóberendezések megépítése, hatóságilag ellenőrizni kell a szakszerű üzemeltetésüket. Éppen ezért az Állami Vízügyi Bizottság bukaresti vízépítési laboratóriumának vegyi osztálya állandóan vizsgálja a folyók szennyezettségét, továbbá a már meglevő szennyvíztisztító berendezések működését. A vizek előzőkben vázolt nagymértékű hasznosítása, de részben a kártételek (árvizek) elleni védekezés is, nagymértékű víztárolást tesz szükségessé. Románia földrajzi helyzete ebből a szempontból meglehetősen kedvező, a hegyvidéken tekintélyes vízmennyiségek tározhatók. Becslések szerint összesen mintegy 12 milliárd m

3 tározótér létesíthető, melyből kereken 4 milliárd m

3 Erdély, illetőleg az ország nyugati területére esik. A tározási lehetőségek közül az Aranyos—Besztercének, a Szeret legjelentősebb mellékfolyójának a hasznosítását célzó egyik völgyzárógát építése már évek óta folyik. A 100 m magas gát kereken 1 milliárd m

3 víz tározását teszi lehetővé. A tározó kiegyenlítő hatása révén a Szeret kisvízi hozama kb. megkétszereződik. A völgyzárógáttal kapcsolatos „Lenin" erőmű teljesítménye 210 000 kW, évi energiatermelése pedig 490 millió kWó lesz. Az Olt egyik mellékfolyóján, a Kárpátok északi lejtőjén is épül egy völgyzárógát. A vízi közlekedés szempontjából jelenleg csak a dunai hajózásnak van jelentősége. A földrajzi adottságok folytán azonban lehetőség van a Prut, Szeret, az Olt, a Zsil és a Maros hajózhatóvá tételére is. Csatornázásuk esetén 1200—1500 tonnás uszályok közlekedhetnének rajta. A természeti adottságok lehetővé tennék a Prutnak és a Visztulának hajózócsatornával való összekötését és így a Fekete-tenger és a Balti-tenger közötti közvetlen víziút létrehozását is. A felszíni vizeknek a halászati hasznosítása jelenleg nagyon kismértékű. A kifogott halmennyiség 65—70%-a Dunából származik, 20—25%-a a tengerből és csak mintegy 10%-a a többi vízfolyásból, valamint természetes és mesterséges tavakból. A meglevő és tervezett duzzasztók tározóterében, továbbá halastavak létesítésére alkalmas területeken 180 000 ha-nyi halasvíz lenne hasznosítható. Ehhez járul még a mintegy 20 000 ha vízterületű haltenyésztésre alkalmas természetes tó. A Duna-delta vidékén és a tengerparti tavakban további területek vonhatók be a haltenyésztésbe. Mindezek figyelembevételével az évi haltermés megsokszorozható, egyes becslések szerint a jelenleginek mintegy 20-szorosára növelhető. 3. A vizek kártételei elleni védekezés. Csapadékos években az árvizek kereken 2 millió ha-nyi területet öntenek el. Ennek a területnek mintegy 40%-a a Duna mentén és deltája vidékén fekszik, jóllehet 100 000 ha régebben'árvíz járta területet már töltések védenek. További 500 000 ha-t ármentesítettek az ország nyugati síkvidékein, amelyen jórészt a belvizek rendezése is megtörtént. Az ármentesítést nagymértékben megnehezíti a folyók szélsőséges vízjárása. Főleg a Kárpátoktól délfelé haladó vízfolyások torrens jellegűek. Nagy mennyiségű görgetett hordalékuk az alsó szakaszon feltölti medrüket és így az árvizek egyre magasabb szinten tetőznek. A Dunavölgy ármentesítésének kérdése hosszas vitát idézett fel. Két irányzat csapott össze: az egyik a teljes ármentesítést javasolta, a másik a részleges ármentesítés mellett tört lándzsát. Az utóbbi javaslat hívei csak a magasabban fekvő