Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)
2. füzet - IV. Marjay Gyula-Oroszlány István-Wellisch Péter: A barázdás öntözés vízadagolásának megállapítása
•210 Marjai—Oroszlány—Wellisch di Ricco [15] szerint: 10—20°/ 0 0 a megengedhető legnagyobb esés, 10—15 cm barázdamélységgel. Egyébkent 100—200 m (max. 300 m) barázdahosszat és 0,4— 2—3 m barázdatávolságot javasol. Rolley [16] a következő adatokat közli: 18—24—48 óra/ha az öntözési idő, 40—120 cm a barázdatávolság, de kukorica, burgonya, répa esetén általában 60— 80 cm. A megengedhető felső eséshatár 20°/ Oo* Az irodalom áttekintéséből mindenesetre megállapíthatjuk, hogy a barázdás öntözésre ajánlott különféle adatok igen szélsőséges határok között ingadoznak. Az egyes országok eltérő természeti feltételeit figyelembevéve nem is várhattunk egyebét. Éppen ezért mindenképpen megokoltnak'látszik, hogy hazai viszonyaink között is kutassuk a barázdás öntözés törvényszerűségeit és ennek alapján a termelők részére a lehető legegyszerűbb alakban foglaljuk össze a teendőket. A végrehajtott kísérletek 2 Kísérleteink célja az volt, hogy a különféle talajokon, különböző vízmenynyiségek egyenletes elosztását biztosító barázdahosszakat, a barázdákba bocsátandó vízsugarat, a vízadagolás idejét egyszerű táblázatokba foglalva adjuk kézre, amelyeket a gyakorló mezőgazda jól tud használni. Elsőrendű jeladatunknak tartottuk, hogy táblázataink méretadatai az ún. záit barázdákra vonatkozzanak, vagyis olyan barázdákra, amelyeknek végén csurgalékvíz nem állhat elő. A zárt barázdás öntözéssel két hátrányt küszöbölünk ki. Ha a nyilt barázda végé n csurgalékvíz jelentkezik, ennek egy része beszivárog a talajba, mielőtt újbó li felhasználására sor kerülhetne, vagyis feleslegesen tápláljuk a talajvizet. Nagyüzemi öntözésnél alkalmatlan a csurgalékvizekkel való külön foglalkozás, és így zárt barázdákkal elkerüljük a munkateljesítmény csökkenését és az öntözés idejének meghosszabbodását. Másodsorban az volt a célunk, hogy alföldi viszony Tokra, kis terepesések esetére, dolgozzuk ki táblázatainkat, ahol az öntözés nagymértékű elterjedése várható. Sokirányú kutatás eredményeképpen végül is elkészítettük az első feldolgozást. Ha a további kutatások javíthatnak is még adatainkon, a gyakorlat számára már az is nagy előnyt jelent, ha legalább megközelítően úgy tudják kezelni az öntözővizet, ahogyan kívánatos volna. Elméleti alapvetés A táblázatok megszerkesztésénél alkalmazott gondolatmenetünk az alábbi volt : A helyesen végrehajtott barázdás öntözésnek két követelményt kell kielégítenie: 2A hazai kutatások több irányból indultak meg és sok érdekes részeredményhez vezettek. Közülük röviden az alábbiakat említhetjük meg: Szabadföldi kísérleteinkről szóló beszámolónk részben megjelent nyomtatásban [8., 9.], részben az ÖTKI 1952—55. évi beszámoló jelentéseiben kéziratban van meg. A laboratóriumi vizsgálatok eredményeit Bozóky-Szeszich Károllyal [2] ismertettük. Szabó László [17, 18] szabadföldi kísérletei alapján a barázdás öntözési elmélet kérdéseivel foglalkozott. Osváth János [11, 12] a talajok vízelnyelésével kapcsolatban végzett kísérleteinkről adott ismertetést és vont le következtetéseket. Csorna János vizsgálatai is sok érdekes eredményre vezettek, és a róluk szóló beszámoló remélhetőleg nyilvánosságra kerül.
