Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)
2. füzet - III. Szesztay Károly: Tájékoztató a vízfelületek párolgásáról
lí)204 Szesztay Károly 1. A „kád-térképet" (8. ábra) a külföldi országokban — ahol erre lehetőség van — megfelelően sűrű hálózatban elhelyezett párolgásmérő kádak legalább 10—15 évi észlelési adatai alapján szerkesztik. Kívánatos volna, hogy ilyen hálózat hazánkban is létesüljön. 2. Részletesebb vizsgálatok biztosabb támpontokat adhatnak a levegő páratartamára, illetőleg a szélsebességre vonatkozó adatanyag tekintetében. Ha a relatív nedvesség és a szélsebesség havi középértékeinek eloszlásáról az ország egész területére kiterjedő izometrikus térképünk lesz, a bemutatott eljárás megbízhatóbb alapokon ellenőrizhető, ill. javítható. 3. További feladatok várnak megoldásra a ,.kád-adatok"-nak a természetes víztestekre való átszámítása tekintetében is. Ezzel kapcsolatosan elsősorban állóvizeink felszíni hőmérsékletének rendszeres észlelésére kell gondot fordítani [2]. A napi egyszeri észlelés nem elegendő. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet 1957 nyarán a Balaton siófoki vízmércéje közelében napi 4-szeri vízhőfokészleléseket végeztetett. Ezek a mérések, továbbá a Haltenyésztési Kutató Intézet által a szelidi tónál (Kalocsa közelében) végzett időszakonkénti részletes észlelések azt mutatják, hogy a napi egyszeri észlelésből még az utólagos kiegészítő észlelések és a levegőhőmérséklet pontos ismeretében sem lehet megbízhatóan következtetni a vízhőmérséklet napi középértékére, ill. a havi középértékekre. Rendkívül fontos volna, hogy az ország különböző tájegységeinek különböző méretű és mélységű állóvizein mielőbb meginduljanak a megfelelően részletes vízhőfok észlelések. Ezeknek az adatoknak az összegyűjtése és módszeres feldolgozása — néhány év távlatában — esetleg hozzásegíthet majd ahhoz, hogy a „kád" adatokról a természetes viszonyokra való áttérésnél a szóbanforgó víztest egyéni adatait is figyelembe lehessen venni. * A tanulmány II. részében bemutatott adatfeldolgozásokban Vancsó Imre meteorológus és Szántó Dánielné technikus voltak a szerző munkatársai. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet „Komlósi Imre" kísérleti telepén — világviszonylatban is példaszerű körültekintéssel és gondossággal — végzett párolgásmérések adatainak rendelkezésre bocsátásáért Ubell Károly csoportvezető főmérnököt illeti köszönet. A kézirat átnézéséért dr. Kakas Józsefnek, az Országos Meteorológiai Intézet osztályvezetőjének mondok köszönetet. IBODALOM 1. American Society of Civil Engineers: Hydrology Handbook, SACE-Manuals of Engineering Practice, № 28. New-York , 1952. 2. Dr. Lászlóffy Woldemár : Folyóink és tavaink hőmérsékleti viszonyai. Beszámoló a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet 1955. évi munkájáról c. műben, 131 —Í46. old. 3. Dr. Kakas József : A levegő nedvessége és az elpárolgás. (Bacsó Nándor—Kakas József — Takács Lajos „Magyarország éghajlata" c. műben, 154 — 174. oldal.) Az Országos Meterológiai Intézet hivatalos kiadványa, XVII. kötet. Budapest, 1953. 3a. Berry W. M. és Stichling W. : Evaporation from Lakes and Reservoirs in the Northern Plains Region of North America. Az AIIIS 1954. évi római kongresszusának kiadványa , III. kötet, 121 — 134. oldal. 3b. Kohler—Nordenson— Fox : Evaporation from pans and lakes. U. S. Weather Bureau , Research Paper No. 38, Washington , 1955. 4. Ubell Károly : A szabad vízfelület párolgása. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet kiadványa, Budapest, 1952. 5. Szesztay Károly : A természetes párolgás. Mérnöki Továbbképző Intézet (Sajtó alatt). 6. Ubell Károly : Nagyobb vízfelületek párolgási veszteségeinek meghatározása párolgásmérő kádak segítségével. Időjárás. (Sajtó alatt). 7. Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet: Magyarország Hidrológiai Atlasza, II. sorozat, 2. füzet. Hőmérsékleti és párolgási viszonyok. Budapest, 1957. 8. Szesztay Károly : Statisztikai módszerek a mérnöki hidrológiában. Vízügyi Közlemények, 1953. évi I. szám.
