Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

2. füzet - III. Szesztay Károly: Tájékoztató a vízfelületek párolgásáról

182 Szesztay Károly A képlet alkalmazásának megkönnyítésére a 15. és 16. ábrán bemutatandó segédleteket szerkesztettük. Az előbbi a levegőhőmérséklet, a relatív nedvesség és a vízhőmérséklet alapján [ E(t') = e ] páranyomás-különbséget adja meg. Az utóbbi a hazai meteorológiai szolgálatban szokásos műszerelhelyezésnek megfelelő számállandókkal (a = 11 és b =0,20) oldja meg Meyer képletét. Meyer eredetileg 7,5 m (25 láb) magasságban elhelyezett műszerek esetére állapította meg az (1) képlet a és b állandóit. Ma a mérés más magasságban történt, az adatokat előzetesen redukálni kell a fenti szintekre. Ha a szélsebességet és a relatív nedvességet nagykiterjedésű természetes vízfelület felett mérik, a mérési magasság egyértelműen meghatározható és az (1) képlettől jó eredményeket várhatunk. Ha a mérési adatok szárazföldön elhelyezett meteorológiai állomásokról származnak, a mérési magasság meghatározása már korántsem egyszerű. A műszer környezete (fák, épületek stb.) különösen a szélsebesség magassági eloszlásában okozhatnak jelentékeny rendellenességeket. A szélsebességmérő műszer elhelyezési magasságát ilyen esetekben tulajdonképpen nem a terepszinttől, hanem az ún. „érdességi szinttől" kell számítani. Az érdességi szint erdőkben a fák, városokban az épületek, szántóföldeken a növényzet átlagos magasságához igazodik. Szántóföldeken az érdességi szint hónapról hónapra is változik: télen azonos a terepszinttel, nyáron — a növényzet fajtájának és fejlődésének megfelelően - 1—2 méterrel magasabb lehet. Kisebb mértékben a levegő hőmérsékletének függőleges gradiensét (és ezzel együtt a relatív nedvességet is) befolyásolhatják a helyi, környezeti hatások. A kiindulási adatok (elsősorban a levegő páratartalmára vonatkozó észlelések) homogenitásával és a mérési magasság megállapításával kapcsolatos bizonytalanságok a tapasztalati képletek legfőbb hibaforrásai. Ezért nem tulajdonítunk különösebb gyakorlati jelentőséget azoknak az újabb törekvéseknek, amelyek —• elméleti meggondolások és laboratóriumi mérések eredményei alapján — újabb tényezők bevonásával és bonyolultabb szerkezetű képletekkel igyekeznek a számítások pontosságát növelni. II. A IIAZAI METEOROLÓGIAI ADATOK FELDOLGOZÁSÁNAK EREDMÉNYEI A párolgási veszteség meghatározásának két lehetősége közül figyelmünket elsősorban a meteorológiai adatok alapján történő számításra kell fordítanunk. A kád-hálózat kifejlésztése több éves feladat és legalább további 5—6 évnek kell eltelnie, amíg országos méretű feldolgozásra alkalmas észlelési adatokhoz juthatunk. Ez a 8—10 évnyi távlatba utaló megoldás a műszaki gyakorlat egyie sürgetőbbé váló igényeit nem elégítheti ki. Az időjárási adatok alapján történő esetenkénti számítás -— általában — nem hárítható a tervezőre. A számításokhoz több olyan kiindulási adat szükséges, amelyet csak egységes szemléletű országos méretű feldolgozással lehet célszerűen meghatározni. Az esetek legnagyobb többségében a számítás legfontosabb kiindulási adata, a vízhőmérséklet, is hiányzik. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben, az ország víztározási lehetőségeinek feltárására irányuló széleskörű adatfeldolgozásokhoz és kutatások-