Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

2. füzet - I. Gnädig Béla-Márkus Gyula-Thoma József: A víztartályok építésének fejlődése hazánkban

Víztartályok építésének fejlődése 159 berendezést terveztünk, amely az elemek megtámasztására szolgáló állványzaton volt mozgatható. Az előregyártás és elhelyezés organizációját, valamint az emelőberendezés vázlatát a 10. ábra mutatja. Az emelőberendezés 1 24-es merevített acélgerendából és 3 tonnás kézi futómacskából állt. Az acélgerenda forgócsap közvetítésével J— a tartály tengelyében álló, huzalokkal kimerevített acélcsövön támaszkodott, továbbá az állványzaton gördülő faszerkezetű bakon függött. 11. kép. A tartály kupola-elemeinek elhelyezése Photo 11. Placement <les éléments de la coupole du réservoir Az elemek gyártása, emelése, tárolása és elhelyezése a szűk hely ellenére, a 10. ábra szerinti szervezéssel könnyű volt. A vasszerelés, betonozás, gőzölés, valamint az elemek szállítása és elhelyezése a kemény tél ellenére elemenként átlag 24 órát vett igénybe. Az 5—6 főből álló munkacsoport kedvező esetben 6 elemet is képes volt naponta elkészíteni. A 9. képen a fenéklemezen történő előregyártást, a 10. képen egy oldalfalelem beemelését látjuk. Az oldalfal és kupolaelem elhelyezésével egyidejűleg történt a csatlakozó hézagok kibetonozása, majd a monolit kupolagyűrű készítése. A kupolaelemek elhelyezését tünteti fel a 11. kép. Az összeállított kész tartály belső vízzáró vakolata már a feszítőhuzal kézi erővel történt felcsévélése közben készült el. Három rétegének (600, 550, 450 kg/m

3 cementadagolással) együttes vastagsága 1,5 cm. A hengerfalon nem közvetlenül a betonfelületre, hanem a kerület mentén 60 cm-enként elhelyezett 10 mm átmérőjű ún. szánkóoasalásra ( 12. kép, a) csévélték