Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

2. füzet - I. Gnädig Béla-Márkus Gyula-Thoma József: A víztartályok építésének fejlődése hazánkban

152 Gnädig

—Ma

rkus—Thoma A tartály érdekessége, hogy a monolit betonszerkezet feszítésére olyan új rendszert dolgoztunk ki, amely minden gépi felszerelést szükségtelenné tesz. Az 1954/55. évben készített három 1200 m

3-es feszítettbeton tartály rendszerét és építését az alábbiakban ismertetjük. A terhelések által a betonban támasztott gyűrűirányú húzófeszültségek megszüntetésére a feszítéssel a hengerfal teljes magfsságában mintegy 150 t kezdeti gyűrűerőt kellett kifejteni. Ez az érték a feszítési veszteségek (a beton 6. kép. A 9. ábrán feltüntetett 1200 m

3-es feszítettbeton folyadéktartály a feszítés művelete közben (1954/55) Photo 6. Héservoir <lc liquides de 1200 m

3 en béton précontraint

, présenté sur la fiij. .9, petulant l'opération (le la précontrainte (Système Gnädig-Thoma exécuté en 1954/50) zsugorodása, rugalmas és maradó alakváltozása, a vas kúszása) figyelembevételével mintegy 130 t végső gyűrűerőt (feszítőerőt) eredményezett. A héjkupola gyűrűerőit 40 t kezdeti és kb. 30 t végső feszítőerővel tudtuk semlegesíteni. A tartály monolit betonszerkezetének elkészülte után csévélték fel az 5 mm-es 150.50 KB jelű nagyszilárdságú, ólomedzésű acélhuzalokból

5 álló pászmákat. A 3, illetve 6 huzalból álló pászmák a betonozáskor előre elhelyezett 24 db úgynevezett „lehorgonyzószalag''-та és a huzalok felcsévélése után bebetonozandó 24 db függőleges bordára támaszkodtak (V. ábra). Minden második borda 40/8 cm 5 A MSZ 5720—56 számú szabvány „palentozott", a régebbi szabvány meg éppenséggel „patentírozott' huzalról szól és az utóbbi név használatos a gyakorlatban. Verő József professzor a „pcitentedzésű" kifejezést használja. Gállik István mérnök javaslatára „ólomedzésfít" írtam. (Л szerkesztő.)