Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)
2. füzet - I. Gnädig Béla-Márkus Gyula-Thoma József: A víztartályok építésének fejlődése hazánkban
206 Gnädig —Ma rkus—Thoma III. FESZÍTETTBETON ÉS ELÖ REG \ ÁRTOTT TARTÁLYOK 1. A feszítés célja Csak a tökéletesen vízzáró víztartályok felelnek meg rendeltetésüknek teljes mértékben. A teljes vízzáróságra a következő okokból kell törekednünk: a) üzembiztonság, b ) a vízveszteségből származó többletköltség kiküszöbölése, c) a beton és vakolat fagysérüléseinek elkerülése, d) a vasbetétek korróziójának megakadályozása, e) egészségügy (tisztítatlan vizek beszivárgása), f) esztétika (vízfoltok, vízerek). A folyadéktartályok teljes vízzáróságát csak akkor tudjuk biztosítani, ha kielégítünk két fontos feltételt. Az első: vízzáró beton és belső vakolat készítése, a második: mindennemű repedés teljes kizárása. A vízzáró beton és vakolat készítésének betontechnológiai kérdésével itt nem foglalkozunk. A repedések lehető elkerülését, vagy legalábbis méreteik 0,1—0,2 mm mértékig való csökkentését a vasbeton tartályok megfelelő méretezésével igyekszünk elérni. Elsősorban a beton húzó határfeszültségének csökkentése, továbbá az acélbetétek megengedett határigénybevételének korlátozása segíthet célunkhoz. Az ún. hajszálrepedések keletkezését azonban a csökkentett határigénybevételek betartása sem zárja ki teljesen. A zsugorodás, egyenlőtlen hőhatások, a köralaprajzú folyadéktartályok függőleges síkú nyomatékai, továbbá támaszponti süllyedések folytán a betonban keletkező húzófeszültségek a folyadékteherből származó vízszintes síkú húzófeszültségekkel egyenlő nagyságrendűek. Ezért a víztartályok teljes vízzárásának említett második feltételét, a repedések keletkezésének teljes kizárását vasbetonszerkezettel általában nem tudjuk biztosítani. A fesztíettbeton alkalmazásával a tartály oldalfalaiban kezdeti nyomófeszültségeket ébresztünk és elérhetjük, hogy a vízterhelés, a zsugorodás, a hőhatások, hajlító nyomatékok stb. hatására is húzófeszültségektől ment legyen az oldalfal. A feszítés első célja tehát, hogy nyomófeszültségek ébresztésével a repedések keletkezésének elejét vegyük, és ezáltal — vízzáró betont és vakolatot feltételezve — a víztartály teljes vízzáróságát biztosítsuk. Ezért bizonyos méreteken felül nemcsak kívánatos, hanem szükséges is a feszítettbeton alkalmazása. A feszítés másik célja gazdasági természetű. Ismeretes, hogy a feszítés a mélyépítés és magasépítés hajlított tartószerkezeteinél minőségi javulást eredményez ugyan, de nem jelent mindig pénzértékben kifejezhető megtakarítást. Érdekes megemlíteni tehát, hogy a folyadéktartályoknál a megtakarítás mértéke lényegesen nagyobb, mint egyéb szerkezelek feszíteltbeton megoldásainál. A vasbeton tartályok falvastagságát lényegében a beton húzó határfeszültsége szabja meg. Feszíteltbeton tartályoknál a sokkalta nagyobb nyomó határfeszültség a mértékadó. Természetesen az sem közömbös, hogy a feszítettbeton szerkezetek nagyszilárdságú feszítő huzalainak húzó határfeszültsége nagyobb, mint a közönséges betonacélé. Eleket figyelembe véve megállapítható, hogy a tartályok oldalfalainál a feszítettbeion alkalmazása betonban kb. 50%-os, fővasbelétekben pedig kb. 75%-os megtakarítást jelenthet. Mivel azonban a fenéklemez és a tetőszerkezet általában vasbetonból készül, a teljes folyadéktartályra vonatkoztatott anyagmegtakarítás mértéke a fentinél kisebb.
