Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

2. füzet - I. Gnädig Béla-Márkus Gyula-Thoma József: A víztartályok építésének fejlődése hazánkban

Víztartályok építésének fejlődése 139 Az eddig tárgyalt monolit medencék építéséhez igen sok zsaluzó és állványozó anyagra van szükség. A fafelhasználás csökkentése céljából ezen a munkaterületen is alkalmaztak mozgó, táblás, csúszómintákat. A fában való takarékosságot kívánta szolgálni az Építésügyi Minisztérium 1953 októberében kiírt tervpályázata is. A kiírás a célt kizárólag előre gyártott elemek alkalmazásával vélte 2. kép. A 2. ábrán látható tartály födémlemezének négyzethálós vasalása (1955) l'holo 2. Armature en treillis rectangulaire du plancher couvrant le réservoir de la fig. 2 (l'J'»•'>) elérni. Pálfy hure kartársammal olyan vízmedence-tervet készítettünk, amely tel jes mértékben kielégíti a tervpályázat célkitűzéseit, azonban mégis monolit szerkezet. Mivel a megoldás teljesen újszerű, kissé bővebben foglalkozom vele. Tervünk lényege a medence alakjának és az építés sorrendjének olyan megválasztása volt, hogy a határoló felületeket földpart zsaluzáson lehessen megépíteni és felső mintadeszkázatra se legyen sehol szükség. Alakjáról az ilyen szerkezetű tárolót lencse alakú medencének neveztük el. Az összehasonlító számításokból kitűnt, hogy a régebbi szerkezetű medencékhez képest nemcsak a zsaluzó és állványozó anyagot takarítjuk meg csaknem teljes mértékben, hanem csökken a felhasznált beton és betonacél mennyisége is. A kedvező eredmények folytán egyik városunk 3000 m

3-es medencéjének kiviteli terveit ezzel a rendszerrel készítettük el (7. ábra). A vízmedence két 1500 m

3-es rekeszből áll. Egy-egy rekesz fontosabb szerkezeti elemei: a 10-ről 30 cm-re vastagodó, kosárgörbe meridiánú kupola, a 12 cm vastag, csonkakúpból és körlemezből álló fenékrész és a két héjfelületet összefogó 0,60 X 1.20 m keresztmetszetű talpgyűrü. Ez veszi fel a héjfelületek gyűrűerőit és ez adja át a kupola terhelését az altalajra. A szerkezet forgásfelület. A meden-