Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

1. füzet - V. Varga Jenő: Csáposkutakkal, medergalériákkal és mederkutakkal szerzett újabb tapasztalatok

Csáposkutak, medergalériák és mederkutak 95 A rétegvázas niederkút rajzát a 17. ábra tünteti fel. 318 mm átmérőjű fúrócsővel készül azért, hogy a 200 mm-es azbesztcement szűrőcsövön kívül l,5"-es kémlelőcső is elhelyezhető legyen. Minden egyes kútra tolózárat kell szerelni, hogy a kútcsoport minden tagján azonos leszívás legyen beállítható és tisztítás céljából a kutak egyenként kikapcsolhatók legyenek. A kutak szigetelése betongallérral és agyaggal történik, azonban a szennyeződés megelőzéséhez az is kell, hogy a szívócsövek árkainak felső 0.20 m-e agy-äggal legyen tömítve. Az első mederkutak Vácott épültek. Hozamuk igen bő, vizük nem tartalmazott baktériumokat. Egy másik mederkút esetében a csíraszám magasabb volt a megengedettnél. A szennyeződés, akár a kút meg nem felelő tömítése folytán, akár a szívócső árkával megbolygatott medren keresztül jutott a talajvízbe, azt a gondolatot adja, hogy a klórozás lehetőségéről mindenféleképpen gondoskodni kell. <5. Nagyon kemény és vasas vizű partszakaszok hasznosítása A leírt, újabb típusú vízszerzési műtárgyak a folyóhoz viszonyított helyzetüknél fogva elsősorban a folyóból kapják vizüket. Vizüknek kémiai összetétele ezért hasonlatosabb a folyó vizéhez, mint a parton feltárt talajvizéhez. Ez elsősorban a keménységre vonatkozik, amely tulajdonságát a folyó felé szivárgó talajvíz nem a kavicsból szerzi, hanem messzebbről hozza magával. Más a helyzet a vastartalmú vizeknél, ahol a vas a homokos kavics felületéről oldódik le. Amíg a próbaszivatytyúzás hatására a kemény vizet hamarosan lágyabb váltja fel, a vastartalom tekintetében a gyakorlatban szokásos szivattyúzási idő alatt nemigen mutatkozik eredmény. De elképzelhető, hogy a nagy mennyiségű és rövidített úton utánpótlódó víz jobb lesz, mint a parti szűrésű kutak vize. * Az előzőkben képet próbáltunk adni mindazokról a kísérletekről és vizsgálatokról, amelyeket a közelmúltban végeztünk, és amelyekkel a jövőben foglalkozni kívánunk. Hiányzik az eredmények általánosítása, amivel a szerzett tapasztalatok szélesebb körben hasznosíthatók lennének. Ez eddig, sajnos, nem sikerült. De talán nem is ez volt a cél. Az üzemi tapasztalatok őszinte feltárása, a nehézségek felvetése a gyakorlati szakemberek feladata. Formába öntése nehezebb feladat, és ez a kutatókra vár. IRODALOM 1. Varga Jertö: Csáposkút. Mérnöki Továbbképző Intézet, Budapest, 1952. 2. Sziláyyi Gyula : Л csáposkút vízhozama. Heszámoló a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet 1955. évi munkájáról. Budapest, 1956. 55 — 64. lap.