Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)

4. füzet - II. Lampl Hugó: Vízzáró függöny előállítása fúrási eljárással

VÍZZÁRÓ FÜGGÖNY ELŐÁLLÍTÁSA FŰRASI ELJÁRÁSSAL LAMPL HUGÓ, a műszaki tudományok doktora és ILLEI VILMOS 624.137 : 626.134 I. BEVEZETÉS A hajózható csatornák — mint mesterséges létesítmények — vízszíne általában esés nélküli, vagy igen kis esésű. Ezért, bár a vonalvezetésükkel nagymértékben alkalmazkodnak a terephez, vízszínük mégis meghaladja helyenként a terepszintet és így a medret vízzáró töltések közé kell fogni. Hasonló a helyzet a folyami vízerőművek vagy duzzasztóművekkel hajózhatóvá tett folyók esetében, ahol a duzzasztott vízszín a helyi viszonyoktól függően időszakosan vagy állandóan meghaladja a partokat, és ezért a környező alacsonyabb fekvésű területek megvédése érdekében töltések építésére van szükség. Mindkét esetben tehát töltések védik a környező területeket az elárasztástól. Ezeknek a töltéseknek — a csatorna vízveszteségének csökkentése, a környező területek elvizenyősödésének megakadályozása, továbbá maguknak a töltéseknek állékonysága szempontjából is — vízzáróaknak kell lenniük. Hiába vízzáró azonban maga a töltéstest, ha alatta olyan áteresztő talajrétegek helyezkednek el, amelyek részben vagy egészben összefüggenek a csatorna vagy folyó medrével. Ebben az esetben ugyanis a vízáteresztő rétegeken keresztül szivárgás indul meg a környező alacsonyabban fekvő területek felé, ami egyrészt vízveszteséggel jár, másrészt károsan megemeli a környezet talaj vízszínét, sőt a felszínen fel is fakad. Ha a szivárgást előidéző vízszintkülönbség, illetőleg a. talaj vízáteresztőképessége elég nagy, a szivárgási sebesség elérheti azt az értéket, amelynél a talaj finom szemcséi megmozdulnak, kimosódnak, a talajban járatok üregek keletkeznek, majd talajtörés következtében maga a töltés is átszakad. Lényegében hasonló az eset folyóink árvédelmi töltéseinél. Itt talán annyiban kedvezőbb a helyzet, hogy a folyó vízszíne csak árvizek esetében, tehát időszakosan és aránylag rövid ideig haladja meg a partok magasságát. Sajnos a töltéseknek és a töltéstest alatti áteresztő rétegeknek ez a néhány napos vagy hetes igénybevétele is elegendő lehet ahhoz — és ezt az 1954. évi szigetközi árvízcsapás mutatja —, hogy a talajtörés, és ennek eredményeként a töltésszakadás bekövetkezzék. Az említett jelenség elleni védekezésnek két fő módja van: 1. A töltés, az előtér és a meder felületének vizzáróuá tétele (burkolás, beiszapolás vagy másként kolmatáció, la ábra); vagy 1 A XI X. Nemzetközi Hajózási Kongresszusra (London. 1957) kiküldött jelentés némileg kiegészített szövege.