Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)
4. füzet - III. Kálmán Miklós-Perényi Károly-Tarczy Sándor: Az öntözőtelepek tereprendezéséről
430 Kálmán—Perényi—T arczy Szamszonova N. P. erre a tereprendezési formára szabatos, jól használható eljárást ad, amelyet kissé részletesebben ismertetünk. A 7a ábrán egy 100 x 160 m méretű, meglehetősen gyűrött domborzatú öntözött parcellát ábrázoltunk. Egyik oldalán véglegesen megépített, két oldalán pedig ideiglenes öntözőcsatornák határolják. A területnek a rövidebbik oldal — az öntözőelemek — irányában határozott általános esése van, a hosszabbik oldal irányában azonban nem beszélhetünk határozott esésről. Célunk, hogy a terephez jól idomulva, minimális földmunkával az öntözött parcellán belül végzett földszállítással állítsuk elő a feljebb megadott legkedvezőbb értékekhez közelálló esésviszonyokat. Először az öntözés irányában (II. főirány) szabályozzuk a terep általános esését. Ezért meghatározzuk az erre merőlegesen álló, a felmérés eredményeként adott pontsorok (1 -5-ig) H k középmagasságát. A középmagasságok során végighaladva, az eredeti állapotot a lehető legjobban megközelítve kialakítjuk a tervezett műterep általános esését meghatározó tervezett középértékeket (Ht). A Ht érték az 1—3. oszlopban а H k érték kikerekítésével adódott; a 4., ill. 5. oszlopban úgy választottuk meg, hogy a parcellán ne legyen ellenesés. A földmunkák kiegyenlítése szempontjából akkor jártunk el helyesen, ha E H k Rá E Ht. Ezután az egyes mérési pontsorokon, —- 1-től 5-ig — végighaladva, az I. főirányban vizsgáljuk a terep esésviszonyait. Határozott esés hiányában egy-egy pontsoron a műterep vízszintesre is tervezhető, de célszerű az ideiglenes csatorna irányában némi esést adni a terepnek. A párhuzamos pontsorokon a műterepet a terephez legjobban idomulva úgy tervezzük meg, hogy a tervezett tereppontok magasságának középértéke mindig egyenlő maradjon az arra a pontsorra vonatkozó II,vel. A tervezett és az eredeti tereppontok magasságkülönbsége adja a lenyesés (h„), illetve a feltöltés (ht) mértékét. A h n és h t értékeket pontsoronként összegezve kell, hogy Eh n - Eh, = (H k - II,) n legyen, ahol n a pontsorban szereplő pontok száma. (Az ábrán vázolt esetben n = 8.) A földmunkák kiegyenlítése szempontjából akkor jó a tervünk, ha EEh n Prf EEh,. A 7b ábrán megrajzoltuk ugyanennek a területnek a földmunka végrehajtására vonatkozó vázlatát. A terven a + 5 cm-nél kisebb nyesési, ill. feltöltési értékeket csak akkor vettük figyelembe, ha a földmunka kiegyenlítése miatt szükséges volt. Az ábra jobboldalán magyarázatképpen elkészítettük a földmozgatások táblázatos kimutatását. Eh n és Eh, a nyesési, ill. feltöltési értékek összege a II. főirányban fekvő pontsorokban, V n és V/ pedig a lenyesendő, ill. feltöltendő földtömeg. A tereprendezéses öntözőtelep tervdokumentációja tehát a szokásos tervrészeken kívül a tereprendezés földtömegének számítását és a földtömeg szállítását előíró tèrvrészleteket is tartalmazza. Az ÖRKI szerint végső fokon helyesebb, ha a szállítási terven nem a mozgatandó föld m 3-mennyiségét, hanem az egy gépre eső fordulók számát adjuk meg az alkalmazott gép puttony-űrtartalmától függően. Az erre vonatkozó részletes ismertetés Oroszlány Istvánnak már említett cikkében található. Megemlítjük még, hogy a Lereprendezés keretében megmozgatandó földtömegek nagyságát becslés szerűen, planiméteres eljárással is meghatározhatjuk. Az eljárás lényege az, hogy a szintvonalas helyszínrajzon berajzoljuk a műterep és az eredeti terep metszésvonalát, az általa körülzárt területet lemérjük, majd beszorozzuk az átlagos nyesési vagy feltöltési vastagsággal.
