Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)
1-2. füzet - III. Márkus Gyula: Önhordó csövek
7 4 Márkus: önhordó csövek Csatornázás g) A 8. ábra szerinti terven torrens jellegű vízfolyás fölött 0 318/9 mm vezetékcsőből készült csatornát vezettünk át 5% 0-es esésben. Szerkezetileg a cső kéttámaszú tartó. Támaszok céljára MNOSZ 11302 szerinti 80 cm belső átmérőjű kútgyűrűkből készült aknákat helyeztünk el. A nyílás nagysága 11,50 m. A számított maximális lehajlás 3,5 cm. A szennyvízre tekintettel belül is forró bitumen mázolással láttuk el a csövet. A hőszigetelés egyes rétegeit az A metszeten tüntettük fel. Az önhordó csövet 4000 mm-es darabokból röntgen-tömör varratokkal a parton hegesztik össze, majd egyben emelik be terv szerinti helyére. Beemelés után készül el az akna felépítményi része, s utólag, külön állványzatról, a hőszigetelő burkolat. Hosszirányú dilatációval nem számoltunk. A költségvetés végösszege az aknák költségeivel együtt 12 100 Ft. h) A 9. ábrán az előzőhöz hasonló elrendezésű önhordó csövet mutatunk be. A nagy nyílás (20,20 m) és kis átmérő (Ná 250) miatt közbenső támaszokat is el kellett helyeznünk. Ezek az agyagba bevert 0 250/267/8 mm-es acélcsövekből állnak, amelyeket utólag betonnal töltünk ki. A cölöp hegye magából a csőből készül. A két szélső támaszt jelen esetben is 80 cm belső átmérőjű szabványos aknák képezik. Az 1. számú aknánál dilatációs kapcsolatot iktatunk be. A hőszigetelés ugyanolyan, mint az előbb tárgyalt esetben. Építésnél először a közbenső cölöpöket verik le. Fejüket a két cső áthatásának megfelelő alakban levágják, kitöltik azokat betonnal, majd az egyben összehegesztett önhordó csövet ráemelik a cölöpfőkre s odahegesztik. Ekkor a cső konzolos kéttámaszú tartó. Megépítik a szélső aknákat, s miután a cső többtámaszú tartóvá alakul át, elkészítik a hőszigetelést, majd a partburkolatot. A kiviteli költség az aknákkal együtt 14 200 Ft. * Tanulmányunkban néhány példában mutattuk be az cnhordó cső alkalmazását. A közöltekből világosan kitűnik, hogy a csőfalnak többirányban való igénybevétele gazdasági előnyökkel jár. A bemutatott példákkal közel sem merítettük ki az összes lehetséges megoldást, a helyszíni adottságoknak megfelelően még igen sokféle szerkezeti kiképzés lehetséges. Felületes szemlélő előtt úgy tűnik, hogy hasonló feladat megoldásánál semmi különleges sztatikai probléma nem vetődik fel. Valójában a helyzet közel sem ilyen egyszerű. A hajlított csövek problémája a sztatikának még ma is igen homályos része. A megoldás a legegyszerűbb megtámasztási viszonyok esetén is komoly felkészültséget kívánó feladat. Szabályzataink, méretezési szabványaink nem adnak előírást, utasítást hasonló feladatok esetére. Tisztázatlanok a széllökések hatására keletkező kilengési igénybevételek, vékony csőfalaknál a horpadási (kihajlási) veszély kérdése, az ívben vezetett cső (könyök) feszültségi állapota stb. A felvetett problémákból látható, hogy a tervezésnél igen nagy körültekintéssel kell eljárni, sok olyan körülményre kell tekintettel lenni, amely számokkal, képletekkel nem követhető. * Az f) pontban leírt önhordó cső tervezője Jani Sándor, a többi terv a szerző által irányított Szerkezeti osztályon készült. A képekben bemutatott műtárgyakat a 29/3 számú Csatorna és Vízépítő Vállalat építette.
