Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)
1-2. füzet - II. Szesztay Károly: Az áramlási sebesség számítása. Tervezési segédletek
56 Szesztay Károly akkor lehetnek helytállóak, ha a csatorna b fenékszélessége és h vízmélysége között is egyértelmű kapcsolat van [6—a]. Csaknem 800 észlelési adat feldolgozása alapján az állékony szelvényű öntözőcsatornák tervezéséhez Lindley a b = 3,80 ft 1* 6 1 (37— а) összefüggést ajánlja. Az öntözöcsatornák szelvényének állandóságával kapcsolatos újabb vizsgálatok néhány eredménye magyar nyelven is hozzáférhető [6]. Az Sz. A. Hirskan munkája alapján készült összeállításban segédleteket is találunk, amelyek a mértékadó vízhozam függvényében közvetlenül megadják a legcélszerűbb („gazdaságos") középsebességet és az állékony szelvényű csatorna főbb adatait (vízmélység, fenékszélesség, rézsűhajlás, szelvényterület, hidraulikus sugár). A kimosást okozó felső határsebességet megadó segédletek használatához a mederanyag közepes átmérőjének ismerete szükséges. A 20. ábra. a zárt vezetékek méretezésének alapjául szolgáló (35) kifejezés megoldását adja. Az alsó mezőnyben — helykímélés céljából — itt is kettős számozást alkalmaztunk. Az ellenállási tényező értékét az érdesség, a kinematikus nyúlósság (hőmérséklet) és az esés függvényeként a 16. ábra szerinti segédletről olvashatjuk le. Ha a tervezés során a szükséges nyomómagasságot keressük (vagyis az esést előzetesen nem ismerjük), a 16. ábra használatakor J' becsült érték alapján kell az ellenállási tényezőt leolvasni. Ezután a 20. ábráról megállapított h nyomómagassággal számítható a tényleges J esés. Minthogy À értékét az esés — mint láttuk — általában alig befolyásolja, a 16. és 20. ábrán csak akkor kell másodszori leolvasást végezni, ha az (./'—J) különbség jelentékeny és e értéke kicsi. 5. KIEGÉSZÍTŐ MEGJEGYZÉSEK A fizikai meggondolásokra felépített általános érvényű sebességi képlet tükrében tovább folytathatjuk a с tényezőre vonatkozó tapasztalati képletek kritikai összehasonlítását. Befejezésül az áramlási sebesség számításával kapcsolatos gyakorlati feladatok egyik legnehezebb kérdéséről, a meder érdességének számszerű jellemzéséről következik néhány észrevétel. 5-1. Kutter, Maiming és Agroszkin képlete Az 1. és 4. ábrával kapcsolatosan a vízépítési gyakorlatban leginkább alkalmazott öt sebességi képlet (Bazin, Kutter, Manning, Pavlovszkij, Agroszkin) eredményeit hasonlítottuk összp. A Pavlovszkij és Bazín-képletről már az előzetes minőségi mérlegelés során kitűnt,hogy a gyakorlatban előfordulható teljes értéktartományt tekintve nem elégítik ki a legegyszerűbb fizikai határfeltételeket sem. A (24) szerinti Colebrook— While alapegyenlet és a belőle származó általános érvényű (26) sebességi képlet alapján vizsgálhatjuk a Kutter, Manning és Agroszkin képlet érvényességi viszonyait is. Az első megállapítás az, hogy mindhárom képlet csakis a tiszta négyzetes tartományban lehet érvényes, mert a Reynolds-szám (belső súrlódás, és az esés) hatását nem veszik figyelembe.
