Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)
1-2. füzet - II. Szesztay Károly: Az áramlási sebesség számítása. Tervezési segédletek
Az áramlási sebesség 47 0,010 és 0,025 végül 0,015 és 0,030) külön-külön kiszámítottuk a (30) képlet állandóit. Az öt adat átlagaként a = 19,8 és b = 915 adódott, vagyis a kiegyenlítőgörbe egyenlete 1 915 = 19,8 log (31) n Б ahol e értékét centiméterben kell helyettesíteni. Utólagos ellenőrzés szerint a (31) kifejezés a vizsgált teljes értéktartományban a szemlélet alapján történt kiegyenlítéssel azonos eredményt ad. Ali. ábrán meghatározott kapcsolat lehetővé teszi, hogy a (26) szerinti általános érvényű elméleti képletet a vízépítési gyakorlatban szokásos mederérdességek esetére is alkalmazzuk. Az érdességi tényezőt az eddigi gyakorlatban használatos táblázatokból (pl. [11 |, 24. és 33. oldal) választhatjuk. A kiválasztott n értékhez a 11. ábráról leolvashatjuk a megfelelő e értéket és elvégezhetjük a (26) képlet szerinti számítást. A méretezési eljárás megkönnyítésére a segédletekben — mint látni fogjuk — közvetlenül megadtuk az л értékeket is, vagyis all. ábra szerinti e = /(n) kapcsolatot beépítettük a segédletek mezőnyeibe. 3-3. A teljes turbulencia tartományiínak különválasztása A gyakorlati alkalmazás szempontjából igen lényeges különbséget jelent, hogy a vizsgált eset áramlási viszonyai a 7. ábra szerinti elhatárolás melyik tartományába esnek. Ha előzetesen megállapítható, hogy a vizsgált áramlás sebességi viszonyai mindenkor a teljes turbulencia tiszta négyzetes tartományában maradnak, a (27) képletben a sebességi tényező számításakor figyelmen kívül hagyható a belső súrlódás és a vízszínesés hatása, ami a számítási munkában — ill. a segédletek használatában — lényeges egyszerűsítést jelent. A 7. ábrán megjelölt — H. Rouse-tói származó — határvonal alapján közvetlenül megállapítható, hogy az 1. táblázatban feldolgozott adatanyagnak mintegy 3/4 része a tiszta négyzetes, 1/4 része az átmeneti tartományba esik. A fentebbi gyakorlati előnyök biztosítására olyan segédleteket dolgoztunk ki, amelyekkel közvetlenül a kiindulási adatokból (a Reynolds-szám és az ellenállási tényező kiszámítása nélkül) eldönthető, hogy a vizsgált feladat melyik tartományba tartozik. A tiszta négyzetes .tartomány határvonalán végighaladva, sorra leolvastuk az Mj, M 2, M 3. . . stb. pontokhoz tartozó He és e/R értékeket. Az összetartozó értékpárok felrakása a 12. ábrán bemutatott log (e/R) = 2,45 — 0,88 log Re' (32) összefüggéshez vezetett. A továbbiakban követett eljárást a II. táblázathoz kapcsolódva n = 0,012 érdességi tényező esetére részletezzük. A 11. ábrán meghatározott összefüggés szerint n = 0,012-höz e = 0,06 cm érték tartozik. Ennek alapján számítottuk az 1. rovatban felvett R értékekhez a 4. rovatba írt e/R viszonylagos érdességeket. Az e/Ii értékekhez a 12. ábráról leolvashattuk a tiszta négyzetes tartomány határát jelző Re' Reynolds-számot.
