Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)

1-2. füzet - II. Szesztay Károly: Az áramlási sebesség számítása. Tervezési segédletek

Az áramlási sebesség 43 A Reynolds-szám tekintetében a Mississippi Carollton-i szelvényében 23 m-es átlagos vízmélység mellett végzett mérések, az érdesség tekintetében Darcy és Bazin kereszt-lécekkel mesterségesen érdesített csatornában végzett mérései képviselik a vizsgált értéktartomány felső határát. Minthogy vízhőmérsékletet a mérések során sehol sem észleltek, a Reynoldsszám meghatározásához szükséges hőmérsékleti adatokat Lszlóffy IV. feldolgozására támaszkodva a mérsékelt éghajlatú területek vízfolyásainak átlagos viszonyai szerint a 9. ábráról vettük [12]". 9. ábra. A vízfolyások átlagos hőmérsékletének közelítő értékei mérsékelt éghajlatú területen (László/\g W. nyomán) Fig. 9. Approximate values of mean temperature of streams in areas of the moderate zone (after Lászlúffy) Lindquisl a feldolgozott mérésekhez megadja ugyan a Reynoldsszámokat, de — amint az összetartozó R, v és Re értékekből megállapítható — nem a ténvleges vízhőmérséklete bői, hanem t = const = 20 C° feltételezett hőmérsékletből számítja őket. Az évszaktól függetlenül állandónak vett hőmérsélet is csak az átmeneti tartomány kezdeti szakaszán és viszonylag sima medreknél okozhat az érdességi tényező meghatározásában számottevő eltéréseket. A természetes vízfolyások esetére — Lindquist főként ilyen adatokat vizsgált —at — const, feltevés is megengedhető. Minthogy a Darcy —

Bazin kísérletek adatainak jelentékeny része — amint a 7. ábrán látjuk — az átmeneti tartományra is kiterjed, számunkra fontos volt, hogy a vízhőmérséklet meghatározásában a lehetőségekhez képest nagyobb pontosságra törekedjünk. A Dunán és T szán végzett hazai méréseknél a vízszínezésre vonatkozó adatokat — minthogy a vízhozamméréssel egyidejűleg vízszínesést nem mértek és a síkvidéki vízfolyásokon a rövid szakaszon végzett szintezéssel megállapított vízszínesés egyébként sem jellemző a szomszédos vízmércék egyidejű vízállásaiból számítottuk. (A Duna nagymarosi szelvénye esetében Esztergom és Vác, a Tisza szegedi szelvénye esetében Algyő és Szeged adataiból számítottuk a vízszínesést.) A Zagyvának viszonylag nagyesésű szakaszára vonatkozó 30. sorozat esetében a vízszínesést a völgyfenék átlagos esésével vettük azonosnak, amelyet a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet által kiadott Hidrológiai Atlasz megfelelő füzetéből vettünk. A fentebbiek alapján kaptuk az I. táblázat 1—12. rovatában összefoglalt kiindidási adatokat. A 8. rovatba írt Reynolds-számokat a (9), all. rovatba írt ellenállási tényezőket a (15) képlet szerint számítottuk. A fentebb már felírt |'8 g .1 R (15) összefüggésből és a C/iezy-képletből közvetlenül következik, hogy с = '8 g A (29)