Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)
1-2. füzet - II. Szesztay Károly: Az áramlási sebesség számítása. Tervezési segédletek
38 Szesztay Károly 3-2. Szabad felszínű medrek A földmedrű csatornákra és a természetes vízfolyásokra vonatkozó e értékeket Lamont és Crump nem vizsgálták. Nem találhatók ilyen adatok más hidraulikai munkákban és kézikönyvekben sem. Ahhoz, hogy az elméleti megoldás eredményeit a vízépítési gyakorlatban is értékesíteni lehessen, ismernünk kell a különböző állapotú földmedrek (csatornák és természetes vízfolyások) hidraulikai érdességét jellemző e értékeket. A vízépítési gyakorlatban a meder érdességét legáltalánosabban a száz évnyi tapasztalat alapján készült, számos összefoglaló táblázatból kivehető Kutter—• Gangnillet szerinti n értékekkel jellemzik, amely a Kutter-, Manning-, Pavlovszkijféle és számos más képlet használatának alapja. A Nikuradse szerinti érdességi adatok rendszerbe foglalásához ezért az e és az n értékek közötti kapcsolat meghatározása nyújtja a legkedvezőbb lehetőséget. A kapcsolat tisztázásához a száz év alatt összegyűlt rendkívül széleskörű kísérleti és mérési adatanyagból választottunk támpontokat. Elsősorban Darcy és Bazin 1855—59. évi d joni klasszikus kísérletsorozatának eredményeire támaszkodtunk, de felhasználtuk Strickler és Lindquist munkájának számos adatát és néhány hazai mérési adatot is. Eljárásunk alapgondolata hasonlít Lamont megoldásához, aki az ipari vezetékek adatainak feldolgozásánál a Я = f(Re, el Ft) (22) méret nélküli mennyiségekben felírt kapcsolatot választotta keretül. Lamont az ilyen ábrázolásban összefoglalt mérési eredményekből az átmeneti tartomány egyes szakaszaira más és más képleteket vezetett le. Esetünkben a sebességi képlet szerkezetének és érvényességi tartományának kérdése fel sem merült, mert a (26) képlet általános érvényű. A mérési adatoknak a (22) összefüggés szerinti feldolgozása esetünkben az e = /(n) (28) kapcsolat megoldását szolgálta. A 30 különböző érdességet jellemző, összesen 116 mérést magában foglaló adatanyagot az /. táblázatban foglaltuk össze. A mérések zömét (az 1—80. sorszámúakat) Darcy é§ Bazin dijoni kísérleteiből választottuk [4], a 81—96. szorszámú méréseket Lindquist [14], a 97—106. sorszámúakat Strickler [17] munkájából vettük át. A 107—116. sorszámú méréseket a magyar vízrajzi szolgálat végezte. A kiindulási adatok összeállításánál arra törekedtünk, hogy vizsgálataink az érdesség és a Reynolds-szám tekintetében a gyakorlatban előfordulható teljes értéktartományra kiterjedjenek. Darcy és Bazin 50 mérési sorozatban összefoglalt 369 méréséből úgy választottunk ki 20 sorozatot, hogy az adatok az általuk vizsgált teljes értéktartományt közelítően egyenletes eloszlással kitöltsék. Ha a sorozat négynél több mérésből állt — a feldolgozási munka csökkentése érdekében —, csak négy jellemző mérést választottunk ki belőle. A Darcy— Bazin-féle jegyzőkönyvekből átvett adatok főleg a nagy Reynoldsszámok és bizonyos mértékig a nagy érdességek tartományában szorultak kiegészítésre. Lindquist és Strickler munkájából, ill. a hazai mérésekből ezért főként nagyméretű természetes vízfolyásokra vonatkozó adatokat választottunk.
