Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)

4. füzet - VI. Kisebb közlemények

408 Kisebb Közlemények A rendszeres észlelések megindulta uláni nevezetesebb árvizekről (1862, 1882/83, 1890, 1802, 1897, 1899, 1920, 1923, 1940, 1946, 1947/48, 1954, 1955, 1956) közölt levonulási ábrák tanulságos összehasonlításokra adnak módot. A nagy alpesi mellékfolyóknak (Inn, Enns, Traun) a Dunáét megelőző tetőzése folytán a torkolatuk alatti dunai mércén rendesen korábban következik be a tetőzés, mint a torkolatuk felett fekvőn. A különbség általában 1—3 nap. Ez a határ elegendő tág ahhoz, hogy lényegesen megnehezítse a dunai árhullámok útjának előrejelzését. De az időjárás szes'zélyessége folytán nem ritka az említett mellékfolyókon a kettős, sőt hármas árhullám, s ezek döntő módon befolyásolják a dunai árhullámok alakulását. A több évszázadot felölelő összehasonlító anyag megerősíti azt a régi megállapítást is, hogy a Duna az év búrmell] szakéiban hozhat veszedelmes árvizet. A legutóbbi évek árvizeinek szentelt harmadik fejezetben az 1954. júliusi, az 1955. júliusi és az 1956. márciusi jeges árvizet ismerteti Kresser. Az elsőről annak idején külön is beszámolt olvasóinknak.

5 Az 1955. júliusi árvíz, amely az előző évi katasztrófa folytán érthető riadalmat keltett, végeredményben nem volt veszedelmes. Az áradást kiváltó esőzés csupán az Ennsen és az Ybbsen idézett elő az eddigi maximumokat megközelítő vízállásokat. Az 1956. februárjában ránkköszöntött, egészen rendkívüli fagy súlyos következményekkel járt a passaui és a jochensteini vízlépcső duzzasztás! terében, és a hatalmas jégtömegek aggodalommal töltötték el a felelős köröket, de a jégtörőhajók folyamatos munkájának eredményeképpen végül is nem történt semmi baj.

6 Л legnevezetesebb 6 árhullámnak a főbb mércéken észlelt tetőző magasságát az I. táblázatban adom meg. Az /. ábru az 1954. évi árvízszínhez viszonyított magasságukat szemlélteti. /. tábláiul Az osztrák lliiiiii legnevezetesebb árvizeinek letö/.íi innjiassáiia (A jelenlegi mércékre átszámított értékek) Vízmérce Fkm. 1501 1787 1862 1897 1899 1954 Vízmérce Fkm. évi tetőző magasság, cm Passau 2220,5 1329 1157 1165 992 1118 1222 Engelhartszell 2200,7 1232 1015 1000 825 969 996 Linz 2135,2 1085 940 895 815 907 962 Grein 2079,0 1770 1550 1415 1344 1430 1430 Melk 2036,0 1148 995 903 882 918 923 Stein-Krems 2003,5 1070 970 890 895 927 898 Bécs (Nußdorf) 1934,1 1005 920 800 822 862 825 Bécs (Reichsbrücke) 1929,1 — — 671 816 866 861 Hainburg 1883,9 975 915 824 854 862 906 Л különböző valószínűségű árvízi hozamok а II. táblázat szerint alakulnak az osztrák Dunán. Meghatározásuknál dr. Felber Viktor (egy. m. tanár, az alsó-ausztriai vízrajzi osztály vezetője) és Zottl A. elméleti kutatásaira támaszkodtak. A nálunk használatos eljárástól eltérően a számításba valamennyi, az évi legnagyobb vízhozam alsó határértékét meghaladó árhullám tetőző hozamát bevonták, ha ez az érték legalább 25%-kal felülmúlta az áradást megelőző, ill. követő völgyelésnek megfelelő hozamot. (Az árhullámok szelektálásának ezt a szabályát Kreps Harald, a gráci vízrajzi osztály főnöke vezette be.) A számítások az 1821-, (ill. 1828)-tól napjainkig terjedő, csaknem 140 éves időszakra terjedtek, és az adatokat a mérceáthelyezéseknek, ill. mederváltozásoknak megfelelően helyesbítették, majd az 1954. évi árvíz figyelembevételével megismételték a számításokat. Az egy-egy szelvényre vonatDr. Kresser W. : Az 195-1. júliusi árvíz az osztrák Dunán. Vízügyi Közlemények, 1955,1 — 2. füzei, 88-105. lap. e I)r. líöek ll. — Ziegler K. : A jochensteini duzzasztómű feletli dunaszakaszon 1955/56 telén kialakult jégtorlaszok megbontásának és leeresztésének tapasztalatai. Vízügyi Közlemények, 1956, t., 506. 1.