Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)
3. füzet - III. Csecskedi Géza: Rugalmas ágyazású tartók és csuklós láncolatok. Csőzsilipek, darupályák és más folytonosan felfekvő szerkezetek hosszirányú méretezése
Rugalmas ágijazásu tartók 205 egyszerűen meghatározni, lia az igénybevételi (pl. nyomatéki) hatásábra már figyelembe venné a csuklóerők hatását is. így a próbálgatásoknál a csuklóerőkkel kapcsolatos mellékszámításokat el lehetne kerülni. I Ken hatásábrák előállítását az alábbi módon végezhetjük el. Legyen adva a csuklós láncolattag valamilyen к keresztmetszeti (pl. nyomatéki) hatásábrája. Előzőleg meghatároztuk а к keresztmetszetet tartalmazó lánctag jobb és baloldali csuklójának a hatásábráját. Ez után ki kell számítani az új hatásábra csukló feletti hatásértékeit. I Ia az erő az n-edik csukló felett van, X n és X n+ 1 csuklóerők keletkeznek. A nyomatéki hatásábrának az értéke: VMkn — (l VMkn + ^n+l %to + l IIa az erő az n+I-edik csukló felett van, a keletkező csuklóerők X n és X n+ 1, és a nyomatéki hatásábra értéke 7lMkn + 1 = X n Tj Mk n + (1 X n+ 1) r~lMkn + l • Jobbra-balra a semleges pontok változatlanul ugyanazok, tehát az ábra e részei megrajzolhatók (8. ábra). Az n és л -f-1 csukló közötti lánctag valamely r keresztmetszete felett elhelyezett terhelésre a csuklóerők X n r, illetőleg X n+1> r. Az r keresztmetszeti hatás értéke: "Пмкг = : "Пмкг + Х п гГ] Мк п -f Х п+1: Г rj Mlm + 1 (12) Csuklós láncolatként hazánkban első ízben az algyői zsilipet alakították ki (1930). Az erre vonatkozó számítást (Benedek .Józseftől ered. az irodalomban annak idején nem közölték) — inhomogén altalaj esetére — jelenleg is előadják az Építőipari Műszaki Egyetemen [11]. Később ilyen láncolatokra vonatkozó egyenletrendszereket találunk Sikó Attila egyik cikkében, aki ezt a kérdést részletesen tárgyalja [10]. Az egyenleteket a statikai alapelvek figyelembevételével írja fel. Egyenleteiben a terhelőerők szerepelnek, ami azt jelenti, hogy a lehetséges összes terheléstípusokra ki kell számítani a vonatkozó sokismeretlenes egyenletrendszert, ami elég tetemes számítási munka. Ez a cikk egyébként olyan eseteket is tárgyal, amikor az alaptestek nem egész hosszúságukban ébresztenek talaj reakciókat (ti. a talajban húzások csak csekély mértékben állhatnak elő; ez magasabb fokú egyenletrendszerekhez vezet), továbbá kitér az általános alakú (tehát váltakozó talpszélességű) alaptestek vizsgálatáia is. A Mélyépítési Tervező Vállalatnál felmerült igények szükségessé tették az ilyen számításoknak a hatásábrákkal való kombinálását. A dunapentelei kikötő darupályájának tervezésénél (amely tulajdonképpen hosszaljakból álló csuklós láncolat, a hosszaljakat hőtágulást lehetővé tévő acélcsuklók kapcsolják egymáshoz), 1951-ben számítottuk először a csuklóerőket a szélső keresztmetszetek behajlási hatásábrái segítségével. A módszert azóta egyéb láncolatosan kiképzett létesítmények tervezésénél is alkalmaztuk. 1953-ban a dunapentelei kikötő kábelalagútjainak a hosszirányú méretezésénél már lényegileg teljesen az itt leírtak szerint végeztük a számítást. A hatásábráknak a bekapcsolása, és az egyenletrendszerek felírásának matematikailag szerencsés módja lehetővé tette, hogy az eredményeket viszonylag egyszerű formába öntsük. (Gondoljunk csak — összehasonlításul — a Clapeyron egyenleteknél alkalmazott átviteli tényezők közötti összefüggések bonyolult voltára.)
