Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)

3. füzet - I. Molnár Endre: A tiszalöki öntözőrendszer belvízrendezési feladatai

1 ()8 Molnár : A tiszalöki rendszer belvízrendezése halastavak fölös vizeinek elvezetése érdekében a Hortobágy csatorna egyes szakaszait, nemkülönben a vízrendszer több belvíz-főcsatornáját átépítettük. Ezek a munkálatok szükségesek és helyesek voltak, azonban belvízjárás esetére bizonyos veszélyeket jelentenek. Ágotánál és Nádudvar környékén a lefolyó vizek az eddiginél gyorsabban gyülekeznek össze. Az 1940—42-es belvizek Ágota és Nádudvar környékén nagy területeket, köztük szántóföldeket is elárasztottak. A rövidebb összegyülekezési idő miatt a vízszínek emelkedése várható, márpedig egészen kismérvű, 30—40 cm-es emelkedés is további nagy kiterjedésű, értékes szántóterületeket árasztana el és Nádudvar belsőségének egy részét is veszélyeztetné. A tiszalöki öntözőrendszer építésének befejezése és a hortobágyi belvízrendszer korszerű átépítése előreláthatólag jelentős költségeket igényel. Az öntözőrendszerbe befektetett milliók megtérüléséhez és az öntözőrendszer területén dolgozó parasztság eredményes munkájához a Hortobágy belvízrendszer jókarba helyezése viszont elengedhetetlenül szükséges. A 1 Iortobágy belvízrendszer és a tiszalöki öntözőrendszer területén ismerjük a teendőket. A hátraltuő vízimunkálatok tömegét és költségeit azonban eddig nem mértük fel. Magának a Hortobágy főcsatorna-rendezésnek nincs általános terve. Nem kétséges pedig, hogy általános, a kérdést egészében vizsgáló tervek nélkül kielégítő megoldásra alig számíthatunk. A beruházások üteme az elmúlt évekhez viszonyítva a következő egy-két esztendőben valószínűleg csökken. Nem lehet viszont kétséges, hogy mezőgazdaságunk továbbfejlesztése több éves halasztást nem tűr. Ezért helyrehozhatatlan hibát követnénk el, ha éppen a mai helyzetben, amikor az építkezések csökkenése a jól átgondolt tervek előkészítését lehetővé teszi, nem folytatnák a tervezéseket és nem készítenők elő általános szinten a végrehajtandó munkálatokat. Addig is, amíg az építkezések nagyobb erővel újból megindulhatnak, mindent el kell követni, hogy a tiszalöki öntözőrendszerben és a Hortobágy belvízrendszerben a kérdést összefüggéseiben vizsgáló terveket elkészítsük. Természetesen a legjobban átgondolt tervek sem érnek sokat akkor, ha egyáltalában nem, vagy ha nem tervszerűen hajtjuk végre őket. A tiszalöki öntözőrendszer és a Hortobágy vízrendszer fejlesztése közötti aránytalanságok már az első ötéves terv végén mutatkoztak. Ezért az Országos Vízügyi Főigazgatóság a belvízi és az öntözési munkálatok összehangolására 1955-ben elkészítette ,,A tiszalöki öntözőrendszer új munkaprogramja néven ismert tervet. A terv az 1955. év eleji állapotoknak megfelelően tartalmazta a hátralevő munkálatok kívánatos ütemezését. A tervben rögzített feladatok végrehajtása ez ideig el sem kezdődött, sőt a belvízi és öntözési müvek építése közötti aránytalanságok a terv elkészülte óta tovább növekedtek. Összegezve az elmondottakat: mindaddig, amíg nem történik meg a Hortobágy vízrendszer korszerű átalakítása az öntözéses gazdálkodás igényeivel összehangolt előre meghatározoll munkaterv szerint, a szóban levő területek jelentős részén a szárazgazdálkodás is bizonytalan lesz, az öntözéses gazdédkodéis érdekében épített művek hasznosítása pedig édlandóan az időjárás szeszélyeinek lesz kiléve. * A tanulmány összeállításához nyújtott értékes hozzászólásaikért köszönet illeti Dalmy József, Felszeghy Béla, Lupkovics Bruno és Meiegh Gyula kartársakat. FORRÁSMUNKÁK: Az Öntözésügyi Hivatal „Évi Jelentései" A tervezőirodák és a Debreceni Vízügyi Igazgatóság által készített tervek.