Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)
3. füzet - I. Molnár Endre: A tiszalöki öntözőrendszer belvízrendezési feladatai
A TISZALÖKI ÖXTÖZŐItENDSZEIl BELVÍZRENDEZÉSI FELADATAI MOI.NÁR ENDRE 626.86 (439.1) Л tiszalöki öntözőrendszer építésének előzményei Gazdasági szempontból hazánk legválságosabb korszakainak egyike az 1930-as évek fordulójára esik. Az ország anyagilag a csőd szélén állott. A munkanélküliek száma igen nagy volt, a dolgozó parasztság helyzetét az alacsony terményárak mellett rendkívüli aszályok súlyosbították. Ebben a helyzetben, az akkori kormányzat nem térhetett ki a közvélemény nyomása alól, és a Tiszántúl aszályos vidékeinek megsegítésére olyan intézkedéseket kellett tennie, amely az ott élők nyomasztó helyzetén segíteni képes, és amely a munkanélküli tízezrek tömegének is foglalkozást biztosít. A Tiszántúl elmaradott, tisztán mezőgazdasági jellege miatt erre egyedüli lehetőségként az öntözéses gazdálkodás bevezetése mutatkozott. A kezdő lépések megtétele a közvélemény nyomása ellenére is elhúzódott, és az öntözéses gazdálkodás bevezetése érdekében szükséges tervek elkészítése csak 1935 őszén kezdődött el. Ekkor a Földművelésügyi Minisztérium, Vízügyi Főosztályának kebelén belül, tervezési csoportot állított fel. amely elkészítette a tiszántúli öntözés kerettervét. A kerettervben megállapított munkálatok végrehajtását 1937-ben törvénybe iktatták. Az öntözési keretterv szerint a tiszalöki öntözőrendszer két főcsatornája, a 100 km hosszú Keleti Főcsatorna és a belőle kiágazó Nyugati Főcsatorna, a Tiszántúl legaszályosabb vidékét látja el öntözővízzel. À Keleti Főcsatorna Tiszalöknél ágazik ki a Tiszából és a nyíri jellegű homokdombok és a debreceni löszhát nyugati lábán haladva Bakonszegné] a Kék Kálló belvízfőcsatornába torkollik. A Nyugati Főcsatorna a Keleti Főcsatorna 4 -f 400 számú szelvényétől indul ki és előbb délnyugati, majd általában déli irányban haladva a r.agyiváni tározóban ér véget. Az öntöző főcsatornák a Hortobágy főcsatorna belvízi árterületén, részben az árterület szélén húzódnak (Lábra). Az 1937. évi öntözési törvény az öntözőrendszer tervezésére és építésére, Országos Öntözésügyi Hivatal elnevezéssel, külön hivatalt szervezett. A hivatal az öntözőrendszer tervezési és építési munkáinak megindítása előtt mezőgazdasági. éghajlati, talajtani és műszaki szempontból részletes tanulmányokat végzett, és ezeknek eredményeként állapította meg a két főcsatorna nyomvonalát. Az öntözési törvényben a belvizek rendezéséről nem történi gondoskodás, pedig az öntözendő terület belvízjárta, vagyis megfelelő belvízrendezés nélkül tervszerűen szárazgazdálkodással is csak bizonytalanul hasznosítható. Az ÖntözésI*
