Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)

1-2. füzet - VI. Kisebb közlemények

Varrók: Zsiliptábla alatti átfolyás 147 viszonyokra is hatással vannak. Az elméleti megoldások a gyakorlatban általában nem terjedtek el, főként azért nem, mert ideális folyadékot tételeztek fel. Franke az energetikai tárgyalásmódot választja és nem hanyagolja el a AE energiaveszteséget sem. Fejtegetéseit a bolognai egyetem hidraulikai laboratóriumában végzett kísérleteinek az eredményeivel egészíti ki. A felső vízmélység (m

0) és a táblanyílás magasságának (a) viszonyszáma (n) a kísérletek során 1,4 és 5,5 között változott. 1. Az egyik számítási módszer arra az esetre vonatkozik, amikor ismert az érkező vízhozam (Q), illetve annak a mederszélesség 1 m-ére eső része (q), a felső víz mélysége és a tábla emelési magassága. Számítani kívánjuk az összeszűkült sugár m, vastagságát és ebből az alvízben kialakuló középsebességet (»

t) továbbá a kontrakciós tényezőt (v). A tábla előtt és az összehúzódás helyén, a (0) és (1) ellenőrző szelvényekre felírható a Bernoulli-egyenlet : m

0 = a k

0 — /71! + a k

1 + AE (1) ahol к = v

2/2g, a sebességmagasság, AE a tábla alatti átfolyás energiavesztesége. Az a Coriolis-féle tényezőt csak akkor kell figyelembe venni, ha a két szelvényben a sebességeloszlás jelentős mértékben eltér. Az energiaveszteséget a . „ . »1 - vl AE = (a —2 g képlettel számítja, к és ЛЕ értékének helyettesítése után az 2 2 Vn Vi m

0 + (1 + 4) a — = 777! + (1 + 4) « — összefüggést kapjuk. Ebből a keresett középsebesség (la) 1 iTí r2g , —1'777

0 + (1 + í) a k„ - m j. a Vezessük be а trh es az A = m

0 + (1 + í) a k

0 = H„ + Qak

u (3) jelöléseket : .fi = <P J/^ VÄ - m

1 = = <p*\2gVT^m

1 (4) A <f* tényező csak az n = mja viszonyszám függvénye. A kísérletekből kapott v* = m és <P 1 * 2 m összefüggéseket a 2. ábra mutatja be. 10*