Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)

1-2. füzet - VI. Kisebb közlemények

Almássy: Talajvízdúsítás 145 iiois folyó 11 évi naponkénti megfigyelései szerint évente 123 — 180 napon keresztül állnak fenn. A talajvizet a leszívási tölcsér középpontja közelében célszerű dúsítani. A földfelszín egyszerű elárasztása nem lett volna gazdaságos, mert a kis beszivárgási tényező miatt nagy, és e helyen költséges területet igényelt volna. Elnyelető kutak esetén teljesen tiszta víz kell, a tisztítótelep építése nem gazdaságos. Egyetlen öntisztító kút költsége nagyobb, mint a végül választott beszivárogtató medencéé. 1948-ban Illinois állam hidraulikai laboratóriumot épített. A laboratóriumot úgy helyezték el, hogy a hozzá csatlakozó földterületen lehessen a medencét megépíteni. A derékszögű négyszögű medence 12,40x21,70 m fenékméretekkel készült. Mélysége 9,15 m. Az oldalfalak hajlása az alsó 3,66 m-en 1 : 2, ettől a magasságtól felfélé 1 : 1,5. A feneket és a rézsűket 15 cm vastag homokos szűrőréteggel vonták be. A mélyen — több mint 4 méterrel a medence fenékszintje alatt — elhelyezkedő talajvíz lehetővé tette, hogy egész éven át gravitációsan vezessék a vizet a medencébe. A folyóvíz rövid utat tesz meg a csőben : csak a folyóparton futó vasútvonal alatt megy át. A vizet a beeresztés előtt klórozzák és szűrik. A beeresztett vízmennyiséget folyamatosan mérik. A leírás egyetlen adatot tartalmaz a környezet talajára nézve : à talaj 2,1%, a 200-as finomságú szitán áthulló alkatrészt tartalmaz. A beszivárogtató medence környékén nyolc, különböző távolságban elhelyezett kútban íróműszerekkel észlelik a vízszintet. A medencétől 75 m-re levő kútból naponta vesznek vízmintát bakteriológiai és kémiai vizsgálatokra. A víz hőmérsékletét a lolyóban, a szivattyúzott kútban és a megfigyelő kutakban is mérik. A tervezés során modellkísérleteket is végeztek. Az 1 : 8 kicsinyítésű modellen tág határok között változtatták a beömlő víz mennyiségét, továbbá a víz szintjét a medencében és a talajban. Változtatták a medence méreteit is. .4 kísérletek eredményei azt mutatták, hogy az oldalfalakon át nagyobb vízmennyiség távozik, mint a fenéken. Ezt a hidraulikai meggondolásokkal ellenkező tényt erősíti az a modellkísérlet, amelyet egyenlő oldal- és fenékméretű medencén végeztek. A mérések szerint a kifolyt vízmennyiség 75%-a az oldalfalakon keresztül szivárgott el. A kísérletek egy másik eredménye azt mutatta, hogy a medence méreteinek megkétszerezésével nem kétszereződött meg a kiszivárgó vízhozam. (Suter nem említi, hogy a méretek megkétszerezése az oldalhosszak, vagy a területek megkétszerezését jelenti-e.) A pontos függvény még nem ismert de valószínűnek látszik, hogy a fenékméreteket megkétszerezve, és az oldalfalak méreteit közelítően |

f2szörösre növelve, a vízhozam is mintegy ^2-szörösére nő. A további kísérletek során azt tapasztalták, hogy azonos alakú medencék közül a kisebbeknél nagyobb a fajlagos beszivárgás. Az elnyújtott alakú medencék nagyobb fajlagos beszivárgást adnak, mint a központosak, s ugyancsak nagyobb érték adódik vastag, mint vékony víztartó rétegekbe történő szivárogtatás esetén. A beszivárogtató medence három téli időszakon át működött. Az első időszakban 1,18 millió ni

3 vizet szivárogtattak be 146 nap alatt, ami Középértékben 8060 ni'/napnak felel meg. A következő időszakban 976 000 m

3-t adagoltak 202 nap alatt, vagyis átlag napi 4850 m

3-t, végül a harmadik, 199 napos időszak eredménye 945 000 m

3 4750 m

3/nap átlagértékkel. A három időszak napi átlagainak számtani közepe 5887 m

3. A különbségek részben a medence üzemi viszonyaival, részben a folyó vízjárásával magyarázhatók. A medence működése során több érdekes tapasztalatot szereztek. Hidraulikai számítások szerint a medence kiürülése kétszer annyi ideig tart, mint amennyi idő alatt teljes utánpótlás (változatlan vízszint) mellett a teljes térfogat kicserélődik. A valóságban ez 10 —33-szoros időt vett igénybe, bár a kiürülés az elméleti sebességgel indult. Ezt Suter azzal magyarázza, hogy — a különböző mértékű eliszapolódás miatt — a fenéken és a rézsű lábánál viszonylagosan lényegesen kevesebb víz távozik, mint a rézsű felső részein. A fenéken átlag kétszer olyan vastag volt az üledék, mint az oldalakon. Gyakran tapasztalták, hogy a beszivárgás ugrásszerűen csökkent. Ezt főleg algák elszaporodása okozza. Az algákat rézszulfáttal pusztították ki és a hulladékot mechanikai úton gyűjtötték össze. 10 Vízügyi Közlemények