Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)

1-2. füzet - I. Jolánkai Gyula: A Tiszavölgy északi része vízhiányának pótlása a Dunából átvezetett víz dombvidéki tározásával

8 Jolánkai Gyula esik az éjjeli, olcsóbb, és 230 —160 = 70 millió m

3/,

!v a drágább, nappali szivattyúzásra, ha az olcsóbb éjjeli áramfogyasztás idejét 8 óra/napnak tételezzük fel. c) A Soroksár•—gombai vízmű teljesítménye A Soroksár—gombai vízműből lebocsátott és elvezetett legnagyobb vízmennyiséget a következőképpen lehet megbecsülni : A Tisza május közepéig mind g fedezni tudja a vízigényeket. Május 15 és szeptember 15 között 4 hónap alatt kell tehát a gombai tározó vizét — legfeljebb 400 millió m

3-t — levezetni. Ennek folytonos vízsugárban 400 000 000 m

3 „, =

= ЧЦ RN /S 4 • 30,5 nap • 86,400 s/nap ' felelne meg. Noha a vízpótlás csúcsainak felvételére a síkvidéki, helyi víztározás a hivatott, ésszerűnek látszik az átlagnál nagyobb értéket előirányozni. Ennek meghatározása bonyolult és hosszadalmas vizsgálatokkal járna. E helyett a következőkben —becsléssel élve — -50 m

3js legnagyobb vízsugárral számolunk. d) A legnagyobb tározolt vízmennyiség A gombai tározóban tározott max. vízmennyiséget úgy lehet meghatározni, hogy a teljes 400 mill

:ó m

3-ből levonjuk az ürítés 4 hónapja alatt betáplálható 4 • 30,5 nap • 86,400 s/nap • 15 m

3/s = 160 millió m

3-t. így legfeljebb 240 millió m

3-t kell tár ózni. A gombai tározót biztonság okából nyilvánvalóan úgy kellene üzemeltetni, hogy minden év május 15-éig meg legyen benne a 240 millió m

3 víz. e) A tározó vízszíningadozása A fentiek szerint a tiszavölgyi vízhasználatok részére évente átlagosan 230 millió m

3 vizet kell szolgáltatni, és a vízszolgáltatás 4 hónapja alatt 160 millió m

3-t lehet a tározóba szivattyúkkal betáplálni. így átlagosan csak 230 — 160 = 70 millió m

3-t kell a tározott vízből igénybe venni akkor, lia a tározó vízszíningadozásának lehető csökkentésére törekszünk. Ennek megfelelően átlagosan 3—4 m évi vízszíningadozással kellene számolni. Maximumban azonban — igen aszályos években — a vízszínváltozás meghaladná valamivel a 10 m-t. A Soroksár—gombai vízmű a fenti számértékek alapján a következőképpen lenne kialakítható (1. ábra). A vízkivétel Soroksár községnél, a Soroksári-Dunaágból, a Molnár sziget melletti keleti ágból történnék. Itt létesülne a 15 m

3/s teljesítményű szivattyútelep mintegy 67 m manometrikus emelőmagassággal. A szivattyútelep költsége szempontjából kedvező, hogy a Soroksári-Dunaág vízszínmagassága gyakorlatilag állandó (97,00 m A. f.). A telepbe két — legfeljebb három — elektromos üzemű gépegységet lenne célszerű elhelyezni. A szivattyútelep mellett felső végén megfelelő tározótérrel kialakított, mintegy 60 m magas állócső létesülne a vízlengések-