Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)

1-2. füzet - IV. Kovács György: A tiszaburai mérnökgeológiai vizsgálatok értékelése

Mérnökgeológiai vizsgálatok 109 Megállapíthatjuk tehát, hogy — a legkedvezőtlenebb állapotok összejátszását véve figyelembe — a számítás szerint várható fakadóvízmennyiség könnyen eltávolítható. Az előbbi feltételek alapján számított értéket tovább csökkenti az a tény, hogy az öntözési idényben — amikor tehát a számítás során figyelembe vett magasabb duzzasztási szintet tartjuk — jelentős vízpárolgással számolhatunk. A párolgást q — 2 mm/nap értékkel véve számításba, a szivárgó víz mennyisége : Q = к = 110 l/perc A földtani vizsgálatok és a közelítő hidraulikai számítások tehát azt igazolják, hogy a duzzasztott szintű folyó felől meginduló áramlás nem szállít olyan nagy mennyiségű vizet a talajvizet tartó réteg felé, amelynek összegyűjtése és elszállítása súlyos műszaki feladatot jelentene. A szelvények vizsgálata rámutatott arra is, hogy a fedőréteg elvékonyodó szakaszain fennáll a hidraulikus talajtörés veszélye. A kritikus helyek ismeretében azonban a belvízgyűjtő hálózatot úgy alakíthatjuk ki, hogy a csatornák — megcsapolva a talajvizet — csökkentsék a veszélyeztetett területen a fedőréteg alsó síkjára ható víznyomást. Az árvédelmi töltéstől 100 m távolságban vezetett gyűjtőcsatorna minden esetben mentesítené az öblözet talajvizét a folyó felőli beáramlás hatásától. Az ilyen közel elhelyezett lecsapoló csatornában összegyülekező víz mennyisége kedvezőtlen adottságok együttes jelentkezése esetén is csak 150—200 l/perc érték között mozogna kilométerenként. IV. ÖSSZEFOGLALÁS A második tiszai vízlépcsővel kapcsolatos mérnökgeológiai feltárások célja kettős volt. Az alapozási és építési kérdések tisztázása végett a vízlépcső tervezett helyén vizsgáltuk a talaj rétegzettségét, a rétegek állékonyságát, talajfizikai jellemzőit és hidrológiai adottságait. A duzzasztási szintnél mélyebb területeken keletkező jakadóvizek okozta veszély hathatós és gazdaságos elhárításához ezeknek az öblözeteknek a feltárása szükséges. Ebből a munkából egyelőre még csak a Tiszabura— Tiszafüred közötti balparti terület mintegy háromnegyed részének feltárása történt meg. A munka során olyan általánosítható eredményeket értünk el, amelyeknek ismerete megkönnyíti a további feltárás munkáját, és gyorsabbá, gazdaságosabbá teszi a munka módszertani előkészítését. A műtárgy környezetében 40—60 m mély fúrások szolgáltak a feltárás alapjául. A fúrásokban megfigyeltük a talaj- és rétegvizek helyzetét, utánpótlódását. A mintákból meghatároztuk a rétegek talajfizikai és talajmechanikai jellemzőit, elvégeztük a minták makroszkópos geológiai vizsgálatát, továbbá az 1955. évben végzett fúrások mintáinak a pollenanalitikai vizsgálatát. Az öblözetben a fúrások 10—20 m mélyek voltak. A belőlük vett mintáknak csak a talajfizikai jellemzőit határoztuk meg és makroszkópos vizsgálatukat végeztük el. Az öblözetben elhelyezett talajvízszin-megfigyelő kutakban részben már 1953-ban, de zömmel csak 1954. áprilisában kezdődött meg az észlelés. A tervezett vízlépcső közelében telepített kutak adatsora még rövidebb.