Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)

1-2. füzet - IV. Kovács György: A tiszaburai mérnökgeológiai vizsgálatok értékelése

98 Kovács György Az első tisztán hidrológiai jellegű : milyen a hatása a Tiszán duzzasztás nélkül — tehát a folyó természetes állapotában — kialakuló vízjátéknak az öblözet íalajvízszínére. A vizsgált területeken levő régebben észlelő kútsorok adatai ugyanis — mivel az öblözet földtani felépítése a vízlépcső környezetének földtani szerkezetéhez teljesen hasonló — a műtárgy építése során várható talajvízviszonyokról nyújtanak tájékoztatást. A második vizsgált kérdés a régi, betemetett medrek vízszállító képességének meghatározása volt. Más módon kell ugyanis értékelnünk a duzzasztás hatását a belvízi öblözetek talajvízszínére, és másképpen kell a védelmet megterveznünk, ha a víz döntően csak a folyóval érintkező, nagykiterjedésű, finomszemcséjű rétegeken keresztül táplálja a talajvizet, mint akkor, ha a régi medrek durva szemcséjű üledékekkel töltődtek fel, és így az ezekben kialakuló vonalas talaj vízáramlás jelentősen részt vesz a talajvízszín-ingadozások kialakulásában. Részben földtani és talaj fizikai adatok alapján vizsgáltuk ezért a nyomozható folyómedreket feltöltő üledékek szemeloszlását, részben pedig hidrológiai megfigyelésekből igyekeztünk következtetéseket levonni ezeknek az üledékeknek vízszállító képességére vonatkozóan. A feltöltődött medrek vizsgálata szerint a partvonal felőli táplálás a nagyobb jelentőségű, ezért harmadik kérdésként végül részletesen foglalkoztunk a Tiszával érintkező víztartó rétegek földtani feltárásával, hogy az így megismerhető szerkezeti adottságok figyelembevételével közelítő hidraulikai számításokkal meghatározhassuk a duzzasztott térből a talajvíz felé áramló vízmennyiség nagyságrendjét és a leggazdaságosabb védelem módszerét. 2. A Tisza vízjátékának hatása a talajvízre a duzzasztás előtti természetes viszonyok között A tiszai vízjátéknak duzzasztó, illetve leszívó hatását a talajvízre az eddigi észlelések alapján összeállított adatsorok segítségével vizsgáltuk. Ebből a célból feldolgoztuk a taskonyi, abádszalóki és tiszaderzsi szelvény kútadatait. A feldolgozás során az 1954. március elejétől augusztus végéig terjedő 6 hónap vízállásleolvasásait és talajvízészleléseit vontuk be a munkába. A télvégi alacsony vízállások idején indul el a vizsgálat, kiterjed az olvadásos és csapadékos nagy vizekre, és az őszi kisvízi időszakban fejeződik be. A 6 hónapos időtartam minden hatodik napjának (minden második kútleolvasás időpontjának) egyidejű tiszai és kútvízállásait szelvényszerűen felraktuk havonkénti csoportosításban. Az így szerkesztett görbeseregek szépen mutatják a vízállások időbeni alakulását, és a szivárgó hullám előrehaladásának törvényszerűségét. Példaképpen a tiszaderzsi szelvényre szerkesztett görbéket mutatjuk be a 13. ábrán. A vizsgált időszakok kezdetén a talajvíz szintje az öblözet mögött levő magasabb területek felől esik az öblözet felé, és így vízszintes irányú táplálása — tiszai kisvizek idején — elsősorban ebből az irányból tételezhető fel. Az öblözet alatt ebben az időben a partéltől számított 1000—2500 m közötti szakaszon a talajvíz szintje közelítően vízszintesen helyezkedik el, esése a Tisza felé elenyészően csekély. A partéi menti 1000 m-es sávban a Tisza kisvizének leszívó hatása észlelhető. Az olvadások idején bekövetkező heves árhullám elönti a mintegy 400 m széles hullámteret, és így a beszivárgás távolsága a továbbiakban az árvédelmi töltéstől számítható. Az árhullám tetőzése idején a 2876. számú első kútban (amely az árvédelmi töltés mentett oldali lábánál helyezkedik el) határozottan észlelhető a vízszint emelkedése. Vízszintemelkedés mutatkozik azonban a magas part felőli kutak-