Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)

1-2. füzet - IV. Kovács György: A tiszaburai mérnökgeológiai vizsgálatok értékelése

Mérnökgeológiai vizsgálatok 95 réteggel, ahol tehát a vizsgált homokréteg alatti rétegsor áteresztőképessége zérusnak tekinthető. A többi fúrásban a számított К értéket 10 1

0 nagyságrendben fejeztük ki. Az egyes fúrásokra így számított jellemző értékek 0 és 3500 között ingadoztak. Ennek megfelelően megszerkesztettük 500-as fokozatokban az izometrikus vonalakat. Megjegyezzük, hogy a rétegek áteresztőképességi együtthatóját csupán talajfizikai jellemzőik alapján, becsléssel határoztuk meg. Nem vettük tehát figyelembe a közbetelepült löszréteg már említett makroporózus tulajdonságát. Ez főleg az amúgyis nagy (1000-en felüli К értékek) további növekedését eredményezheti. Az ábráról leolvasható, hogy a homokréteg vízutánpótlódása szempontjából legkedvezőtlenebb terület a 29., 31. és 303. fúrást összekötő vonaltól a Tisza felé helyezkedik el. Legkedvezőbb kétségtelenül az a terület, ahol az erózió teljes kifejlődésének következtében az agyagrétegek egymással összefüggenek. Ezek figyelembevételével a vízlépcső alapozása szempontjából legkedvezőbbnek a jelenleg választott szelvény mutatkozik, bár nem sokkal kedvezőtlenebb ennél a 10. ábrával kapcsolatosan javasolt, a felvíz felé eltolt helyzet sem. A felmerült alapozási kérdéssel kapcsolatosan megállapíthatjuk, hogy a homokos rétegsorba beékelődött agyagréteg kis kiterjedése miatt a vízlépcső — az eredeti terv szerinti kedvező rááramlás és kis földmunka egyidejű biztosításával — nem helyezhető úgy el, hogy minden műtárgya az említett agyagréteg fölé kerüljön. Ezért csupán cementbesajtolással nem lehet a hidraulikus talajtörés ellen kellő biztonsággal védekezni. Kétséges ugyanis, hogy a 15 m vastag, iszapos közbetelepülésekkel megszakított finomhomok rétegben cementbesajtolással elérhetjük-e a teljes vízzárást. A ceinentbesajtolás csak állandó üzemű nyomáscsökkentő szűrőkutakkal kombinálva adhat kielégítő eredményt. Ebben a rendszerben a besajtolás szerepe az, hogy csökkentve a víz utánpótlódását, csökkenti az üzemi költségeket is. Bármilyen megoldással fogjuk az alapozási sík alatti víztartó rétegben a víznyómást csökkenteni, mindenképpen előnyös, ha a műtárgyak minél nagyobb területen az itt feltárt agyagréteg fölött helyezkednek el, mert ez csökkenti az utánpótlódó vízmennyiséget. A fúrások igazolták, hogy ebből a szempontból a tervekben kijelölt szelvény, illetve az átvágás tengelyében ettől a felvíz felé eső 100—150 m-es szakasz a legkedvezőbb. A vizsgálatok lehetővé teszik, hogy a nyomáscsökkentő kutak vízhozamát közelítőleg számíthassuk. A szelvényekből ismerjük a 60 m A. f.-i szint környezetében levő homokréteg helyzetét, így kiszámíthatjuk a vízszintes vízutánpótlódást, míg a 11. ábrán feltüntetett áteresztőképességi jellemző a függőlegesen pótlódó vízmennyiségek közelítő becslését teszi lehetővé. Összefoglalva az elmondottakat, megállapíthatjuk tehát, hogy a tervezett műtárgy környezetében végzett feltárások, talajmechanikai, geológiai és pollenanalitikai vizsgálatok nemcsak az alapozási kérdésekben adtak felvilágosítást, hanem lehetővé tették a vízlépcső legmegfelelőbb szelvényének kijelöléséi, segítségei nyújtottak a munkagödör kiemelésével és víztelenítésével kapcsolatosan a helyes módszer megválasztásában, végül adatokat szolgáltattak a víztelenítéssel kapcsolatos hidraulikai számítások részére is.