Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)

1-2. füzet - IV. Kovács György: A tiszaburai mérnökgeológiai vizsgálatok értékelése

Mérnökgeológiai vizsgálatok 93 is megőrizte azonban a löszre jellemző mi kioporózus szerkezetét, ezért vízzáróképessége valószínűen csekélyebb, mint más hasonló szemcseösszetételű tömött üledékeké. Mindezeknek az adottságoknak a szemléltetésével két helyszínrajzi vázlatot dolgoztunk ki. A 10. ábra vastagon kihúzott szintvonalai a homokréteg felső szintjének abszolút magasságát tüntetik fel, míg a vonalkázás a homokrétegnek a felső hullóporos réteg szintjéig mért vastagságát jellemzi. Azokban a fúrásokban, ahol a liomok10. ábra. Helyszínrajzi vázlat az alapozási sík alatt feltárt homokréteg magassági helyzetéről és vastagságáról Fig. 10. Map sketch of the altitude and thickness of the sand bed discovereil beneath the foundation surface(Symbols: 1. Exploratory bore. — 2. fíottom level of impermeable layer above Adriatic, m. — 3. Thickness of impermeable layer. — 4. Location of dam and cut-off as planned prior to exploration) réteg és fölötte levő agyagréteg között átmenetként finomszemcséjű vagy kevéssé képlékeny rétegek helyezkednek el, a nagyobb biztonság elérése céljából ezeket a rétegeket is a homokrétegekhez soroltuk. A vázlatból megállapítható, hogy a műtárgy tervezett helyén a homokréteg felső síkja a 64 m A. f. szinten lehet, csupán a műtárgynak a hajózsilip felé eső oldalán emelkedik a 65, sőt 66 m A. f. szint fölé. Ugyanakkor az ábráról leolvasható, hogy a homokréteg vastagsága ezen a helyen a legnagyobb, meghaladja a 6 m-t, míg ha a műtárgy szelvényét az átvágás tengelyének irányában a felvíz felé mintegy 100—1Ö0 m-rel feljebb helyezzük, 4 m-re csökken.