Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)

1-2. füzet - IV. Kovács György: A tiszaburai mérnökgeológiai vizsgálatok értékelése

88 Kovács György A homokrétegen belül három fúrásban volt kimutatható a Pinus cembra pollenje. Ez a fenyőfajta mindig az eljegesedések leghidegebb idős/ikait jelzi. Ezek a pollenek a homokrétegen belül feltárt felső, finomabbszemcséjű réteghez kötöttek. A legfelső holocén rétegsoron kívül a 46 m A. f. szinten feltárt tarka homokos agyagréteg alatt, a 42 m-es szint környezetében levő agvágos réteg a legdúsabb a lombos fák pollenjeiben. A pollenanalitikai vizsgálatok eredményeit ábrázoló diagramok közül példaként bemutatjuk a 309. sz. fúrásét (9. ábra). A minták szegényes pollentartalma miatt nem lehetett biztos véleményt adni a rétegek földtani koráról. Feltehető azonban, hogy a legdúsabb lombos pollentartalmú agyagréteg lerakódása interglaciálisban történt, míg a Pinus cembra jelentkezése határozottan glaciális időszakot jelöl. A közben levő, lombos-pollent is tartalmazó minták interstadiálist jelölhetnek. Itt említjük meg, hogy az egyes rétegek korára csak a pollenanalitikai vizsgálatoktól várhattunk választ, mert állati ősmaradványok csak igen ritkán, s akkor is rendszerint törmelékké zúzva voltak a fúrásmintákban. Két rétegmintában sikerült meghatározásra alkalmas példányokat találni. Dr. Bartha Ferenc meghatározása szerint az alsó pleisztocénből, vagy az alsó és felső pleisztocén határáról származnak. A 309. sz. fúrás 39 m-es szintjéből Pisidium nov. sp. Valvata naticina MKC Pisidium supinum A. Schmidt Planorbarius corneus L. Planorbis spirorbis L. került elő, míg a 307. sz. fúrás 28,80 m-es mélységéből Succinea putris L. Planorbis planorbis L. Succinea oblonga Drap. Planorbis spirorbis L. Bithynia leachi Shepp. Stagnicola plaustris Müll. Valvata pulchella Stud. Pisidium nov. sp. . c) A terület földtani fejlődéstörténete Mint már említettük, a műtárgy alapozása szempontjából legkritikusabb a 61—67 m A. f. szint alatt elhelyezkedő réteg, amelyben homokos rétegsor mellett anyagváltozással agyagos rétegsor települt. Legfontosabb feladatunk eldönteni azt, hogy ezen a szinten melyik az általánosan elterjedt réteg, és melyik az erózió hatására kimélyült folyómederbe ülepedett idegen anyag. Területünkön töréses szerkezetről beszélni nem lehet, mert az újabb és mélyebb fúrások tanúsága szerint a kitűnően nyomon követhető tarka homokosagyag réteg minden fúrásban csaknem azonos magasságban helyezkedik el, ami kizárja, hogy a fúrások között függőleges szerkezeti sík legyen. Az 1955. évi fúrások részletes vizsgálata alapján megállapítottuk, hogy — régebbi feltevésünkkel ellentétben '— a homokos rétegsor az idősebb, általánosan elterjedt réteg ezen a szinten, és az agyagos rétegsor a folyómedret feltöltő fiatalabb üledék. Ezt igazolják azok a fúrások, amelyekben a régebbi (52., 51., 50., 48. és 49. sz.) fúrásokban összefüggőnek talált agyagos rétegsoron belül a felső, mocsári eredetű agyagréteg és a területen végig nyomonkövethető tarka homokos agyag között újra megjelenik a homok a Tiszához közelebb levő fúrások homokos rétegsorának alsó lapja magasságában. Ezek közül a fúrások közül legmeggyőzőbb bizonyítékot a 308. számú fúrás rétegsora szolgáltatja. Ebben ugyanis — a Tiszától távolodó szelvényt vizsgálva — a homokréteg teljes hiánya után újra jelentkezik a közbeékelt szemcsés rétegsor. Ez igazolja, hogy a közbetelepült agyagok elterjedése