Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)
1. füzet - II. Rácz Iván: Átmetszéses mederszabályozások a Rábán
70 Rácz I.: Átmetszések a Rábán . Tapaszlalatok a mederátmetszésekkel Összefoglalva végül a mederátmetszéses folyószabályozás terén szerzett tapasztalatokat, meg kell állapítanunk, hogy a Rába pályájának további megrövidítése veszélyes. Ez főként a mederfeltöltődésekben és lemélyülésekben nyilvánul meg. Az előbbi az alsóbb szakaszok árvédelmi töltéseinek folytonos emelését követeli meg. Az utóbbiak a meglevő műtárgyak alapozását és a partvédezetek alapjait érintik hátrányosan. 18. ábra. A tapasztalatok alapján tervezett mederelzárás Abb. 18. Normalprofil des Sperrdammes III. Ha a fentiek ellenére bizonyos okokból mégis kénytelenek lennénk mederkorrekciók érdekében a mederátmetszés módszeréhez nyúlni, feladatunkat lehetőleg a mederhossz megrövidítése nélkül kell megoldanunk. A laza hordalékkavicsba vágott átmetszések részére elégséges — a tapasztalatok szerint — a tervezett szélesség 1/ 4— 1/ s-ének megfelelő szélességű vezérárkot kiemelni, amely a fenekén, az építési vízszint magasságában, 2—3 m-re is összeszűkülhet. A vezérároknak elégséges a felső vízszintből kiindulva, enyhe, 0,1 —0,2 °/ 0 0-es fenékesést adni. A beáramló víz munkájának eredményeként a fejlődés úgyis a vezérárok alsó végéből indul ki, az ott előálló bukás és a vízszinsüllyedéssel együtt járó sebességnövekedés következtében,' és onnan halad felfelé. A vezérárkot nyugodtan ki lehet emelni a homorú part mentén a partvédezet földmunkájával együtt, mert a partvédezettel ri'gzített vezérárok a laza hordalékanyagban a domború part felé is gyorsan fejlődik. A javasolt, lényeges útmegrövidülés nélküli, átmetszéseknél — a szerzett tapasztalatok szerint — mederelzárás nélkül, eséskülönbség hiányában nem fejlődik mederré a vezérárok. A mederelzárást a leggazdaságosabb munkahídról, tisztán kőből építeni, vagy több karósor közé munkahídról a vízfolyásra merőlegesen behengerített rőzsehengerekkel készíteni (18. ábra). Az ismertetett módszerek az alkalmazható számtalan megoldásnak természetesen csak egyes változatai. A mederelzárásra újabb és talán gazdaságosabb megoldásokat is sikerül találni. Befejezésül köszönetemet fejezem ki munkatársaimnak : Németh Lajos vez. technikusnak, Pócza Ernő technikusnak, Dobos Márton és Szilágyi József gátőröknek, akik a munkálatok irányítása mellett segítségemre voltak a különböző megfigyeléseknél és észleléseknél, és így hozzájárultak a kísérleti jellegű munkálatok tapasztalatainak összegyűjtéséhez.
