Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - VII. Kisebb közlemények

Valkó: A legnagyobb lehetséges csapadék 519 Zivatarok. Az eddigi vizsgálatokból kiderült, hogy helyrajzilag vagy szinoptikai­lag sajátságos területek kivételével a konvektív zivatar mechanizmusa képes a leg­nagyobb esőzést kiváltani, ha az illető terület 1000 — 1500 km 2-nél nem nagyobb és az időtartam nem haladja meg a 12 órát. A záporcellákéhoz hasonlóan a zivatar­cella áramlási rendszerében is az alsó rétegekben sugárirányú konvergens beáram­lással, a cella tetején pedig divergens kiáramlással találkozunk, amint ezt a fejlett zivatarfelhők ismert alakjai szemmel láthatóvá is teszik. A kutatások arra is rá­mutattak, hogy két különböző optimális légtömegben ugyanazon a magasságon, de különböző talajszinti harmatpontok mellett a maximum-típusú zivatarok eső­hozamainak viszonya megegyezik a teljes kihullható W p csapadékvizük viszonyával. A zivataresőzések felső határértékei jól meghatározhatók a kis területekre rövid idő alatt hullott esőmaximumok burkolói segítségével. Ilyen esetekben a harmat­pontok egyenlőnek tekinthetők a lehetséges legnagyobba], ami amerikai viszonyok között 25,6 C°-ra tehető. Feltételezhető, hogy ennél az értéknél a dinamikus inten­zitások is elérik felső határukat. Az 5, 10, 100, 500,1000 km 2 területekre szerkesztett zivatarcsapadék — burkoló­kat tüntet fel a 4. ábra, amely 25,6 C°-ú 1000 mb-os harmatpontmaximum esetére érvényes. Ezek alapján a kiválasztott területek maximális zivatarcsapadékainak becslése­kor csupán a talajszintre redukált lehetséges harmatpontokat kell összehasonlíta­nunk, és a burkoló értékeket a megfelelő W p értékek viszonyszámával megszoroz­nunk. A magasságkülönbségeket az 5. ábra alapján vesszük számításba, amely pszeudo­adiabatikus légállapotot feltételezve megadja a különböző harmatpontokhoz tartozó kihullható csapadékot a 25,6 C°-nak megfelelő érték százalékában. Az eljárás menete a következő : 1. A kérdéses területen meghatározzuk a lehetséges harmatpontmaximumot, amely a különböző részidőtartamok során egészen a zápor végéig állandó maradhat. 2. Az 5. ábráról leolvassuk a vízgyűjtőre ténylegesen kihullható csapadékot a 25,6 C°-harmatpontú légtömeg csapadékához viszonyítva. 3. A 4. ábráról az adott területre és időtartamra leolvasott csapadéknak a 2.-ben meghatározott százalékát vesszük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom