Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)
2. füzet - VII. Kisebb közlemények
Valkó: A legnagyobb lehetséges csapadék 513 A LEGNAGYOBB LEHETSÉGES CSAPADÉK MEGHATÁROZÁSA 551.579.1 A különböző vízimérnöki alkotások tervezésénél mértékadó csapadékmennyiség meghatározásával kapcsolatosan felvetődik a kérdés, vajon mekkora az a lehetséges legnagyobb csapadék, amely az adott F területre a vizsgáit t időtartamban egyáltalán lehullhat. Ez az érték önmagában természetesen csak elvi jelentőségű, de ismerete különösen az árvédelem szemszögéből nézve, ugyanazt jelenti „mint amikor a tervező tudja, hogy az általa megépített szerkezet milyen végső határig terhelhető" [1]. A valamely területre adott időtartam alatt lehulló csapadékmennyiséget, amely még feltételezhető, de amelynél több már nem eshet, legnagyobb lehetséges csapadéknak nevezzük. Ez a határérték, ha a csapadék mennyiségét megszabó természeti törvények hiányos ismerete miatt rugalmasan értendő is, kétségkívül létezik, fizikailag értelmezhető. Levezetésénél a legújabb kutatásokra és a meglevő adatanyagra támaszkodva, a csapadékot kiváltó tényezők maximális értékeit is ezeknek az értékeknek a legkedvezőbb összetalálkozását veszik figyelembe. A legnagyobb esőzések kiválogatása után meghatározzák gyakorisági eloszlási görbéjük paramétereit. A csapadék- és a lefolyási adatokra leginkább alkalmazott III. típusú Pearson-féle gyakoriság-eloszlási görbe azonban a felső részében a végtelenhez tart. Márpedig a csapadékmennyiség felső határa fizikai tényezőkkel megszabott véges érték. Ismerve azonban a csapadékjárás szeszélyes természetét, erősen vitatható, hogy a legjobb esetben 80 — 100 évet felölelő adatokból gyakorisági feldolgozással 1000 vagy még több évre extrapolált értéket jogos-e elfogadni. Ezenkívül azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy csapadékadataink közvetlenül csak egy-egy pontra érvényes értékeket adnak, és nem veszik figyelembe az esővel borított terület kiterjedését. Az Egyesült Államok Időjárási Hivatala (U. S. Weather Bureau) Hidrometeorológiai Osztályán 1937-ben megindított vizsgálatok eredményeképpen sikerült olyan eljárásokat kidolgozni, amelyek az abszolút csapadékmaximumot kiváltó fizikai feltételek vizsgálatán alapszanak. Az eljárások a légtömeganalízis legújabb módszereit, a záporok mechanizmusának tanulmányozása során levezetett zápormodelleket, illetve modell-egyenleteket használják fel. A fizikailag megalapozott egyenletekkel a valóságos hatótényezőket álcázó, az összefüggéseket nem befolyásoló jelenségeket nem veszik számításba, ezen kívül a képletek helyességének elbírálására végzett statisztikai ellenőrzések az együtthatókat és állandókat egyre pontosabban azonosítják. Ez biztosíték arra, hogy az abszolút maximum határesetére is megbízhatóbb a fizikai alapon történő becslés. Fizikai alapok. A továbbiakban külön fogunk foglalkozni a nagy esőzések két főtípusával, a záporokkal és a zivatarokkal. Ezt a felosztást az okolja meg, hogy a kétfajta nagycsapadék a szélsőségek szempontjából általában más-más időjárási helyzetben, különböző területi kiterjedéssel és időtartammal, más kísérőjelenségekkel egybekötve szokott fellépni. A záporok kiterjedt sávban adják le vízkészletüket létrejöttükhöz általában két különböző hőmérsékletű levegőtömeg szükséges, időtartamuk egy napnál hosszabb is lehet. A zivatarok viszont nem borítanak el csapadékvizükkel 1000 — 1500 km 2-nél nagyobb területet, ugyanazon légtömegen belül is keletkezhetnek, időtartamuk legfeljebb 12 óra, és megjelenésüket villámlás és mennydörgés előzi meg, illetve kíséri. A lehetséges maximumok számításához mindkét esetben felhasználnak néhány meteorológiai paramétert, illetőleg a számítások néhány légkörtani fogalommal kapcsolatosak, amelyekre elöljáróban célszerű kitérni. Mint ismeretes, a levegő nedvességtartalmát megadhatjuk a harmatponlta\, vagyis azzal a hőmérséklettel, amelyre lehűtve nedvességgel telített lenne. Más szóval a nedvességgel telített levegő páratartalma a hőmérséklet egyértékű függvénye. Ebből következik, hogy ilyen levegőben, ha a hőmérséklet magassági eloszlása ismeretes (műszeres baílonszonda felszállások), a légtömeg teljes nedvességtartalma, vagyis csapadékvízkészlete meghatározható. (Á megfigyelések szerint nagy csapadékok idején a valóságban sem ritka a majdnem teljesen telített levegő.) A következő kérdés : milyen a legnagyobb csapadék képződésére legkedvezőbb légtömeg hőmérsékleti állapotgörbéje (a hőmérséklet magasság szerinti változása) ?
