Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

1. füzet - II. Rácz Iván: Átmetszéses mederszabályozások a Rábán

Átmetszések a Rábán 39 •Ennek az építési módszernek az alkalmazását a Rália folyó meder-méretei és vízjárása, továbbá az átmetszések laza kavicsanyaga tették lehetővé. A folyót azért kellett mederek árassal belekényszeríteni az átmetszésbe, mert — mederkorrekciókról lévén szó, — a régi meder és az átmetszés hossza és esése közt nem volt lényeges különbség, és emiatt nem várhattuk a víz önkéntes irányváltoztatását. A vázolt azonos elvek ellenére mindhárom átmetszésnél különböző volt a kivitel, azaz az elv megvalósításának módja. 2. A Ragyogó-híd feletti átmetszés építése A három átmetszés közül a Ragyogó-híd feletti a legfelső, amely a híd biztonsága érdekében és környékének mederrendezése céljából épült (1 ábra). A híd az Uraiújfalut és Ostffyasszonyfát összekötő közútban épült és a két partélen egymástól mintegy 60 m távol elhelyezett kútalapozásos kőpilléreken nyugodott. A pillérek állékonyságának biztosítása végett a hídtól felfelé és lefelé kb. 50 — 50 m-en kőhányásra támaszkodó, szárazon rakott partburkolatot építettek. A hidat a háború folyamán felrobbantották és pótlására kb. 4 m távközű faeölöpjáremra helyezett ideiglenes szerkezetet építettek. A Rábának a híd feletti balparti kanyarulata az 1950. évben mintegy 20 m-re megközelítette a hídfeljáró útját és folyamatos partomlásokkal fenyegette épségét. Ugyanakkor a vízfolyás hátulról bontani kezdte a baloldali pillér partvédezetének felső végét, a jobbparti partvédezetet pedig csaknem derékszög alatt támadta, és a pillér tájékán káros kimélyüléseket okozott. A kedvezőtlen állapot megszüntetésére készült terv átmetszéssel kívánta a sodorvonalat a veszélyeztetett baloldali hídfő közeléből eltávolítani és a híd tengelyére közelítően merőleges irányban vezetni. Az új vonal állandósítására különböző hosszanti és keresztirányú mederszabályozó műveket terveztek. A tervezett munkálatok gerince a 14 m fenékszélességű, a Ragyogó-hídi vízmérce — 120 cm vízállásának megfelelő fenékmagasságú, trapézszelvényű vezérárok volt, amely a 42 m szabályozási szélességgel tervezett meder domború partja mellett haladt, arra számítva, hogy a kanyarban a folyó a homorú parton fogja erőteljesebben szélesíteni ideiglenes medrét. A vezérárok és az egész tervezett új meder talaja néhány évtized " lerakodott durvaszemű folyami kavics. A kanyar túlfejlődésének, helyesebben annak megakadályozására, hogy a folyó régi medrét visszafoglalhassa, az I. jelű vezetőművet tervezték. A vezetőműnek azt a részét, amely a kavics-zátonyba került, partve'dőműszerűen képezték ki, s alsó része süllyesztett műkő depónia. A vezetőmű mögötti vízmozgások megakadályozására és a feliszapolódás elősegítésére több keresztgát és lejjebb egy sarkantyú épült. Az átmetszés alsó végének, a jobb-partnak és a jobboldali hídpillér, valamint az alatta fekvő szakasz jobboldalának biztosítására a II. jelű vezetőmű szolgál, amelyet részbe n partvédezetszerűen építettünk ki. A tervezett szabályozási művek építése 1951 március 30-án indult meg a vezérárok földmunkájával (2. ábra), amely munkaerő-hiány miatt november végéig tartott. A vezérárok fenekét 70 cm-rel magasabbra hagytuk a tervezettnél, majd középen 50 cm mély és 2 m fenékszélességű segéd vezérárkot mélyítettünk le, amelynek anyagát nem is távolítottuk el az átmetszésből, hanem csak a két oldalára hánytuk ki. Közben megépült az I. vezetőműnek a kavics-zátonyba eső része és a II. vezetőműnek a hídpillér feletti része is. 1951 november végére elkészült tehát