Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - VII. Kisebb közlemények

Öntözés és vízeröhasznosítás Indiában 489 az elmaradás. 1939-ben 0,70 kg/ha volt az átlag, míg pl. Egyiptom fogyasztása pnnek 38-szorosa. Lényeges javulást jelentenek az épülő gyárak, így pl. a Sindriben épült évi 350 000 tonna ammoniumszulfitot termelő műtrágyagyár. A rizstermés átlaga is igen alacsony még jelenleg, 8 q hektáronként, amiért India gyakran szorult rizsbehozatalra, különösen az elmúlt években. Vízerőhasznosítás India energiatermelése igen alacsony fokon áll. 1951-ben, az első ötéves terv megkezdésekor, 14 kWóra volt az egy főre eső évi energiafogyasztás, az iparilag fejlett államok sok ezres fejenkénti fogyasztásával ellentétben, noha az ország szénkincse a jelenlegi becslések szerint legalább 20 milliárd tonna, vízerőkincse pedig 40 millió kW-ra tehető. A magasabb kalóriaértékű szenek főleg a Damodar folvó völgyében, Bihar és Nyugat-Bengal állam területén vannak. Délen és Nyugaton Madras és Cutch területén óriási lignitterületek várnak felhasználásra. Ásványolajat az eddigi feltárások szerint egyedül Assam vidékén találtak. A mennyiség azonban távolról sem elegendő a szükséglet fedezésére. A vízienergiakészlet máig sincs teljesen feltárva. A legújabb becslések szerint a teljes potenciális vízerőkészlet 40 millió kW. Az első kis vízerőtelepek a múlt század legvégén épültek. A húszas évek közepéig csak igen lassú volt a fejlődés. 1925-ben egész India energiatermelése csak 300 MW volt, aminek kereken felét hőerőművek, a többit vízerőművek szolgáltatták. A termelt energiát kizárólag városi világításra használták. 1951-re az állami erőművek teljesítménye 1710 MW-ra emelkedett, amiből 560 MW volt vízienergia. Az első ötéves terv végére, 1956 márciusára, a tervek 2940 MW-t irányoztak elő, amiből már valamivel magasabb arányban, 1100 MW-tal részesedik a vízerő. Ebben az időszakbán 25 új vízerőmű épült 398 MW, és 24 új hőerőmű 408 MW együttes teljesítménnyel. Ezen felül 354 víz- és hőerőművet bővítettek és 16 000 km új nagyfeszültségű távvezetéket építettek. India iparosítása gyakorlatilag csak a legújabb években indult meg, az energiatermelés növekedésével. A második ötéves terv célkitűzései már jóval nagyobbak, mint az elsőéi voltak. Ebben az ipar, és ezen belül elsősorban a nehézipar és közlekedés gyorsütemű fejlesztésére összpontosítják erőiket. Ezáltal a terv az ország elmaradott gazdasági szerkezetének bizonyos fokú megváltoztatására törekszik, míg az első ötéves terv központi célja elsősorban a mezőgazdaság fejlesztése, az öntözés kiterjesztése, a több élelem volt (10. ábra). A második ötéves tervben igen nagy szerepük lesz a vízerűknek, amelyek a gazdag szénkincs ellenére is egyre fokozódó arányban vesznek részt az ország energiaellátásában. Az első ötéves terv 540 MW-jával szemben, a másodikban már 2100 MW a vízerő, ami még mindig csak kereken 5%-át jelenti a potenciális vízerőkészletnek. A 11. ábrán bemutatjuk a nagyobb vízerőtelepek és öntözőmüvek területi elosztását. A nagy vízgazdálkodási művek Az alábbiakban ismertetjük az India vízgazdálkodását gyökeresen átalakító néhány nagy, többfeladatú mű jellemző adatait.