Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - VII. Kisebb közlemények

•476 Mátrai István ha Indiáról beszélünk, legtöbbször a teljes, felosztatlan területre gondolunk, amely különben is vízrajzilag és gazdaságilag is kerek egységet alkotott. Ez az Európa-nagyságú terület nem volt mindig Ázsia része, Á Perm-időszakban a mai Hindusztáni Alföld, a Ganges és Indus helyén tenger hullámzott, és csak a Deccan gleccserkoptatta gránit- és gnejsztömbjei álltak ki a tengerből. Később a Himálaja és Deccan közötti tengeröblöt feltöltötte a hegyekből lezúduló vizek hordaléka, és lassanként kialakult India legsűrűbben lakott és leggazdagabb területe, az Indus, Ganges és Brahmaputra völgye (1. ábra). A Himálaja harmadkori redőzött hegyláncai még ma sincsenek nyugalomban, ami igen fontos az ezen a területen levő közlekedési utak és nagyobb vízi műtárgyak szempontjából. A Hindusztáni Alföld folyóinak völgyében és Deccan őstömbjeiben már nem igen fordul elő földrengés. Az Indus és Ganges síkságát nyugatról az afgán, keletről pedig a burmai hegyláncok zárják le. Ezek a hegyek általánosságban 1500-—2000 m-esek, csak helyenként emelkedik 3500—4500 m-re. Az afgán és burmai hegyvidék közötti különbséget elsősorban a klíma teszi. Míg a nyugati rész száraz, külterjes mezőgazdasági kultúrája főleg a félnomád pásztoréletnek kedvez, a burmai részre a monszun féléven keresztül bőven ontja csapadékát, amiért itt sűrű, sok helyütt örökzöld őserdő, helyenként pedig intenzív mezőgazdasági kultúra van. A két oldalsó szárny között terül el a világ legmagasabb és leghatalmasabb hegylánca, a Karakorum és a Himálaja csoportja. A Hindusztáni Alföldtől délre elhelyezkedő félsziget változatos képet mutat. Északnyugaton jelentős területet foglal el a Thar-sivatag, India legszárazabb területe,' részben Nyugat-Pakisztán, részben pedig az indiai Bajasthan állam területén. A sivatagot keletről az Aravalli hegylánc határolja, amelynek völgyében a legtovább maradt meg az ősi Baj put hindu kultúra. Tovább keletre haladva a Ganges alluviumát a Vindhya-Kaimur dombok zárják le, majd a Chota-Nagpur-i és Orissa-i dzsungel következik. Ettől a vonaltól délre az India legdélibb pontját jelző Comorin-fokig terjedő Deccan-fennsíkot az Arab-tenger partjain végigvonuló Nyugati-Ghat-ok és a Bengal-öböl mentén az előbbinél kevésbé összefüggő Keleti-Ghat hegység határolja. A Deccan legjelentősebb vízfolyásai a NyugatiGhatok-ból kiindulva szelik át a félszigetet. Ezek a folyók, az északi alföld glecscserek és monszun táplálta folyóitól éltérően kizárólag a monszuntól függenek némelyikük a tél végén és nyáron, a monszun előtt, úgyszólván teljesen kiszárad. Mivel a nyugati Ghat-hegység meredeken emelkedik a magasba, 1500—2000 m-re, az ott eredő és kelet felé tartó folyók vizének nyugat felé, az Arab-tenger felé való visszavezetésével kedvező lehetőségek mutatkoznak nagyesésű vízerőtelepek építésére. Ezt egyes folyóknál már régebb idő óta ki is használják. A Deccan fennsík, India legősibb tömbje, vulkanikus eredetű. Mai jellegzetes sziklaformációját évezredes denudáció folytán érte el. Nyugati része főleg bazaltláva, másutt gneiszek fantasztikus alakú tömbjei adják a Deccan annvira jellegzetes képét (1. kép). Indiához számítják még a Karakorum és Himálaja közötti, elszigetelt kultúrájánál és éghajlatánál fogva különleges helyzetű Kashmirt, amelynek területén halad át India egyik legfontosabb folyója, az Indus. India kettéosztását különösen az ötfolyó völgye, a Punjab szenvedte meg, amely India felosztása után Kelet- és Nyugat-Punjab megszületésével egységét elvesztette és ma mindkét fél külön harcol az életet adó Indus és öt mellékfolyója, a Sutlej, Jhelum, Ravi,